Elköszöntem a Néppárttól

„Az, hogy kiszállsz az erdélyi magyar pártpolitikából, jelenti azt is, hogy kiszállsz Tőkés László erdélyi csapatából?

Az irodavezetői teendőimet továbbra is ellátom a hátralévő másfél évben, illetve azután is segítem Tőkés püspök úr munkáját, amennyiben igényt tart rám. Az egy másik vállalás, 2007-ben döntöttem mellette, és továbbra is fontosnak tartom.

Másfelől: ne tévesszük össze a pártpolitikát a közélettel. Jelenleg nekem sokkal fontosabb a közösségépítés, mint a pártpolitika.

Viszont Tőkés László EP-képviselőként egyértelműen pártpolitikai eszközöket használ. Sokkal inkább megmondó, mint közösségépítő tevékenységet folytat.

Jómagam is fontos eszköznek (de nem öncélnak) tartom a politikai pártokat egy képviseleti demokráciában, mint ahogyan az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján az egypártrendszert továbbra is roppant kártékonynak találom. Ami viszont nem változtat a lényegen, számomra a közösségépítés mont fontosabb.

Elég sok ötletem, ötletünk van, és ezeknek legalább kis részét szeretném megvalósítani azokkal a barátaimmal, ismerőseimmel, akikkel már körvonalaztunk néhány fontosabb »projektet«. Majd meglátjuk, mit tudunk összerakni és működtetni belőlük.

(Legközelebbi példa: a www.szovetsegiromania.ro oldalt is túl akarjuk lendíteni a kampányholtponton, és románokkal közösen vitát generálni a téma kapcsán. De ugyanígy elkezdtünk már jópár, pártpolitikán túli történetet, amelyekhez a háttérből nekem is közöm van, hát taszajtjuk tovább).

Miért vállaltad az említett pártfeladatokat, és miért szállsz ki? Mi hajtott, és miből lett eleged? Miért pont most lett eleged?

Azért vállaltam, mert nem volt más, aki csinálja, és a Néppárt stratégiai céljaival egyetértek. Most viszont nem elegem lett, hanem eddig tartott a vállalásom. Elvileg most egy év békeidő következik (2014 nyarán következnek az EP-választások), itt már nincs akkora szükség rám, illetve vannak mások, akik átvehetik a helyemet.

Ennyi fért bele a személyes történetembe, igyekeztem erőm és képességeim szerint a legjobban dolgozni. Sőt, ha verekedés volt, hát odamentem, hogy legalább oszoljon az ütés. De baromi sok időt elvisznek a pártcsatározások, és sokat kivesznek az emberből. Ezt az időt és energiát a továbbiakban »társadalmi projektekbe« feccölném.
 
Illetve van egy nagyon prózai okom is, pontosabban kettő: jövőben doktorálnom kell (bár értelmetlennek tartom a kilóra mért akadémizmust, a szabályok rám is vonatkoznak, ha nem doktorálok, ki kell rúgniuk az egyetemről), és már nagyon régóta szeretnék megírni egy regényt a székelyföldi besúgók kérdéséről. Szeretném, ha 2014-re, a kommunizmus bukásának 25. évfordulójára elkészülne.”