Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Ha jó az igehirdetés (vagyis igaz és szép), akkor lenyűgöző és üdvre vezető.
„De amit nyilatkozatában Robinson mond, az ennél jóval mélyebbre megy. Az emberiség konvencionális becsmérlését állítja szembe a jó igehirdetéssel – mert, ha jó az igehirdetés (vagyis igaz és szép), akkor lenyűgöző és üdvre vezető. Ez lesz a dolgunk karácsonykor: Isten oldalára helyezkedni, aki nem akarja, hogy az emberiség gyalázását tekintsük unhatatlanul legaktuálisabb feladatunknak, és igazat mondani a testetöltésről, az istállóról, a jászolbölcsőről, a pásztorokról és angyalokról – és magunkról is. Lehet is erre igyekezni, igazán; csak ne higgyük, hogy az volna a belépő a nyilvánosságba, ami a létrontásban begyakorolt módon megy és amiért meg is tapsolnak mindenkit, még a hatásvadász mód önneplő [nem ünneplő, ön-neplő!!] papokat és egyházakat is. Az igazi nyilvánosság ott van, ahol megnyílt az ég, és angyalok seregei jöttek, hogy lássák a létrontást gyógyító isteni kegyelem csodáját – vagyis ott van az igazi nyilvánosság, ahol az Ige fénylik a sötétségben, ahol az evangélium prédikáltatik. Nincs mese, karácsonyban az Ige a tét, aki testet öltött, s akit embervoltában ősi konvenciói szerint (és újabban szublimáltan is) egyre csak becsmérel a világ, mert Isten humanitása mindig elviselhetetlen a létrontók számára. Meglehet ritka pillanat lesz, mikor felfénylik az Ige, de bizonnyal lesz ilyen pillanat, amikor az igehirdető és hallgatói örömre gyulladnak a közös jóhiszeműségben.”