Véletlenül megint

„A mi mostani történetünk főszereplője pedig a véletlen. Az a véletlen, amelyik »antiszemitizmus« és »zsidózás« képében mindig a baloldal segítségére siet, és mindig a legkényesebb pillanatokban. Így érkezett Magyarországra annak idején Szabó Albert, majd így pózolt a kamerák kereszttüzében Bácsfi Diána is.

Ők is azok a véletlenek voltak, amelyeknek mindenképpen be kellett következniük. Néha persze még a véletlen is lebukik véletlenül. Ez történt például akkor, amikor a véletlen rosszul vette fel vagy rosszul törölte le a mustert, és mindenki »Árpi bácsija« ott maradt a levegőben lebegve, mint Hamlet atyjának szelleme a helsingöri vár fokán. 

A véletlen legutóbb Gyöngyösi Márton képében jelentkezett. A szocik és Bajnai éppen azon tanakodtak, hogy mit is mondjanak a kö­zeljövőben, miképpen magyarázzák az »együttet« és a »különt«, továbbá azon dolgoztak a spin doctorok, hogy mi a jó válasz a »mit is csinált Bajnai Gordon Gyurcsány minisztereként” és a »mit is csinált Bajnai Gordon miniszterelnökként« kérdésekre. 

És ekkor a véletlen felöltötte magára Gyöngyösi Márton elegáns öltönyét, csini kis nyakkendőjét, bement a parlamentbe, és nekilátott eszement módon és ostobán és hülyén zsidózni. 

Igen. Ez csak a véletlen lehetett. Ez nem lehetett Gyöngyösi Márton, hiszen Gyöngyösi Márton Európát, sőt világot látott tehetséges ifjú, aki iskoláit Dublinban és Nürnbergben végezte, Gyöngyösi Márton szólni tud más nyelveken is, Gyöngyösi Márton minden bizonnyal kezet mos vécé után, és látott már könyvet életében – ami azért nem mondható el mindenkiről az ő kis csapatukban. Summa summarum, Gyöngyösi Márton magától nem lehet ekkora nagy barom. 

Az ellenben tény, hogy a Gyöngyösi Mártonnak öltözött véletlen átkozottul jó szolgálatot tett véletlenül a hazai baloldalnak. Ismét. Lassan tíz napja szó sem esik egyébről, mint a »zsidózásról«, »antiszemitizmusról«, a magyarok és az ország rettenetes szellemi-lelki állapotáról. A nyugati sajtó ismét rávetette magát a koncra, a dögevők megkapták a dögöt – minden működik, ahogyan szokott. Bajnaiéknak nem kell beszélniük múltjukról, jelenükről s jövőjükről, arról, hogy ki, mikor és kivel, lassan Gyurcsány is kivirul, Mesterházy pedig lehet akkora bunkó, amekkora bunkó valójában, senkit sem érdekel.”