„A szüretnél vártunk ez éven is a csodára, mint mindig. Hogy jött-e? Vagy nem? Kinevethetnek, de még mindig nem tudom. Mindent leszedtünk már, nincs kint több szőlőnk. Aszúszemre és késői édesre várva kockáztattunk majd egy hónapot. Na, ebből szinte semmi nem jött össze. Kiszedettünk minden jónak látszó aszúszemet a száraznak feldolgozott szőlőből. Mégis csak furcsa lett volna ezeket a csodálatos botrityszes szemeket a földre dobni, ugye? 350 kilogrammot tudtunk így kiválogatni.
Azt azért be kell vallanom, hogy az így kiszedett szemek kilogrammjának költsége nagyon magas... Ha viszont nem szedjük? Nem érezném jobban magam. A száraz bor nem lett volna ezektől az aszúsodott szemektől jobb. Eldobni pedig vétek. Na de hát ezek a dolgok azok, amiken talán felesleges is gondolkodni.
A kierjedt borok nagyon tetszenek. Őszibarack, virágok, körte, málna néha gyógyteás illatok. Bocsássák meg nekem, hogy legtöbbször nincs is kedvem kiköpni a kortyot, mert annyira jólesik. Ez azért jó jel. A mostani napokban nem lett jobb a kedvem. Borongós, ködszitálásos, nyálas napok vannak. Brrr. Nem szeretem idők. Na, ilyenkor esik jól egy pohár olyan bor, ami felvidít.”