Soproni ánziksz

„Este még sétálunk egyet a csodás középkori épületekkel kirakott Várkerületben. Közvilágítás alig van, az ember majdnem elesik a padkákkal tarkított és százszor felásott, majd újraaszfaltozott sétálóutcákban. A régi házak vakolata négyzetméteres felületeken omlik-repedezik. Ki gondolná, hogy Magyarország egyik legtehetősebb városában járunk?

A sétáló utca néptelen, a Várkerület egyetlen kávéházat, éttermet vagy valamire való üzletet sem mutat fel. Nem lakik itt senki, fényt sem látni az ablakokban, csak a Karácsonyi Vásár bódéit vigyázó szekus lődörög. A lelkek járnak ide vissza, szinte tökéletes a Soproni Szellemváros. Önkéntelenül is eszembe jut a határ túloldalán lévő régi magyar királyi város, Ruszt, amely a Fertő-tó körüli területek ékköve. A sopronihoz nagyon közeli utcakép itt tényleg életre kel. Minden makulátlan, kellemes borbárok és éttermek hívogatják az élvhajhász utazót. Az egész város totálisan a borról szól, így van ez most és így volt ez a középkorban is. (...)

Először a Pfneiszl Újra együtt Kékfrankos 2009 kerül poharamba. Régen találkoztam ennyire jellegtelen kékfrankossal. A Tangó 2009 és a Cabernet Sauvignon 2007 igaz sokkal jobbak, de valódi izgalmat nem nyújtanak. Kávés hordó és lekvárba csúszó aromatika. Végül az enyhén édeskés Iváncsics Merlot 2009 sem győz meg róla, hogy – turistafejjel gondolkodva – nem osztrák, hanem soproni bort kéne innom. Ennek ellenére – papíron persze – még lehet Sopron a Kékfrankos Fővárosa, de erre egyelőre vajmi kevés nyom utal.”