A Bajnai-projekt

„Sokan úgy gondolják, hogy Bajnainak a hagyományos jobb-bal törésvonalon átnyúló vonzereje van, vagy lehet. Bajnaira persze elsősorban értelmiségiek lehetnek a másik oldalon is elméletileg vevők, de a kisvárosi fideszes törzsközönségnek nyilvánvalóan túl intellektuális. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Fideszt elhagyó vagy felőle elbizonytalanodó közönségben kevés az értelmiségi. Azok így vagy úgy, de kitartanak az általuk választott oldalon. Ha a következő évben a jobboldali térfélen nincs alapvető robbanás, és a gazdaság nagyjából a mai módon csúszkál, de ennél nagyobb baj még nincs, akkor innen aligha mennek át nagyobb tömegek.

Végül is ők nem 2010-ben lettek fideszessé, hanem sokkal korábbról, talán az első tudatosan megélt családi vacsoráktól kezdve hiszik magukat a történelmi magyar elitek gyermekeinek. Nem sikerült ebből a miliőből Debreczenivel Gyurcsányéknak sem nagyobb csoportokat átállítani. Jövő nyárig tehát három forgatókönyv valószínű. Az első maga a csoda. Megmozdulnak a tömegek, megvan a hiányzó karizmatikus vezető, és igény van az új középre. A politikai pártok – kicsik és nagyok – örülnek, hogy élnek, boldogan elfogadják, ha junior partnerek lehetnek a Bajnai-projektben. A második lehetőség, hogy létrejön egy komoly platform, ez azonban először csak a választók 5-8%-ára számíthat, és elsősorban az egykori SZDSZ-támogatókat fogja össze.

Egy ilyen mag máris alakul. Részben ugyanerre a bázisra, kulturális közegre számít Gyurcsány és az LMP is. Ugyanilyen joggal is, de a közeg szűk ahhoz, hogy három pártot eltartson, sőt növekedni is engedjen. A harmadik forgatókönyv óvatos Bajnai–MSZP-versenyre épít. Az itt megszerezhető tömegek nélkül Bajnai egy új kis liberális párt élén aligha aspirálhat vezető szerepre. A szocialisták teszik közben, amit lehet, hogy megtartsák választóikat, illetve hogy lent, a mélyben megpróbáljanak újabb csoportokat is elérni.”