Zaccban a kalózok

„A kistérségek birtokbavétele, önállóságuk megcsapolása, a központosítás intézményeinek szaporodása szintén egyfajta globalizmus hírnöke – amennyiben helyben szinte semmi sem dőlhet el. Most nem mobil posták, szárnyvonalak, alsó tagozatok szűnnek meg, hanem azok a kis hatalmi központok, amelyeknek kénytelen-kelletlen dűlőre kellett jutniuk helyi ügyekben, mert döntéseik után a szomszédok szemébe kellett nézniük. (...)

Matolcsy bevett szokása, hogy egy könyvélményét osztja meg olvasóival, majd egy merész ugrással a legkülönbözőbb, hazánkat ért kalóztámadásokról tudósít. Ahogy korábban az adósságspirált, most a növekedésre való képtelenséget lovagolják meg szerinte a spekulánsok – nekik az a jó, ami nekünk rossz. A gazdaságból érkező adatok valóban borúsak, a számok minduntalan mást mondanak, mint Matolcsy, aki tavaly még másfél százalékos növekedésről beszélt.

Az ugyanekkora csökkenés nála most a recessziótól való elrugaszkodás első lépcsője, az Európai Bizottság pedig fegyvertársa, Kósa Lajos szerint kávézaccból olvassa ki kevésbé rózsás prognózisát. A helyi viszonyok változásának és a miniszter úr elméletének nincs sok közük egymáshoz. Csupán annyi, hogy ott is túl sok a kalóz, ahol nem is számítunk rá. Meg a zacc.”