A gazdasági miniszter csapongó képzelete és elméletei különösen termékeny talajra hullanak akkor, amikor túllép a „helyi kalózokon”, és a nemzetközi piacok moguljait leplezi le.
„A kistérségek birtokbavétele, önállóságuk megcsapolása, a központosítás intézményeinek szaporodása szintén egyfajta globalizmus hírnöke – amennyiben helyben szinte semmi sem dőlhet el. Most nem mobil posták, szárnyvonalak, alsó tagozatok szűnnek meg, hanem azok a kis hatalmi központok, amelyeknek kénytelen-kelletlen dűlőre kellett jutniuk helyi ügyekben, mert döntéseik után a szomszédok szemébe kellett nézniük. (...)
Matolcsy bevett szokása, hogy egy könyvélményét osztja meg olvasóival, majd egy merész ugrással a legkülönbözőbb, hazánkat ért kalóztámadásokról tudósít. Ahogy korábban az adósságspirált, most a növekedésre való képtelenséget lovagolják meg szerinte a spekulánsok – nekik az a jó, ami nekünk rossz. A gazdaságból érkező adatok valóban borúsak, a számok minduntalan mást mondanak, mint Matolcsy, aki tavaly még másfél százalékos növekedésről beszélt.
Az ugyanekkora csökkenés nála most a recessziótól való elrugaszkodás első lépcsője, az Európai Bizottság pedig fegyvertársa, Kósa Lajos szerint kávézaccból olvassa ki kevésbé rózsás prognózisát. A helyi viszonyok változásának és a miniszter úr elméletének nincs sok közük egymáshoz. Csupán annyi, hogy ott is túl sok a kalóz, ahol nem is számítunk rá. Meg a zacc.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
