Nem, tényleg nem azért kellett ez az interjú, hogy végre egyszer beelőzzék az RTL Klubot. Gondolni se merjünk erre, itt emlékállításról van szó.
„Nem most kezdődött. Egy fél ország érezhetett szokatlan testi tüneteket, úgy mint tenyérviszketést vasárnap este, amikor a műsorajánlóban andalító zongorafutammal a háttérben közölték, hogy a holtan talált 11 éves kaposvári kisfiú nevelőapja és nővére »megrendítő vallomása« következik az esti film után. Hajdú Péter a Frizbi elején aztán még azt is hozzátette mindehhez, magától értetődően, hogy náluk szólalnak meg elsőként. Az ásót és kést is magában foglaló gyilkosság - aminek pontos mikéntjét még az ügyben eljáró rendőrök sem részletezték, annyira brutálisnak találták - alig egy napja történt, és a két legközelebbi hozzátartozó már ott üldögélt a TV2 stúdiójában. Ami nem őket minősíti, hanem azt a lesújtó gyakorlatot, ami a hírversenyt már nem csak a jóízlésnek (ahhoz már hozzászoktunk), de egyenesen a kegyeletnek is alárendeli.
Mintha csak azt várták volna el a nézőtől, hogy hagyja már az ilyen kegyeletteljes gondolatokat, hiszen a két rokon ott van, a szeme előtt, elvállalták és kész, nem mindegy? De Hajdú még fokozta azt, amiről nem sejtettük, hogy lehet: »méltó emléket állítani Bencének« - magyarázta a műsorrend átírásának miértjét, aminek következtében hirtelen olyan szájíz költözött a nyelvem alá, mintha előtte megrágcsáltam volna egy rozsdás utcaszéli kukát. Plusz az az egész testen végigszánkázó borzongás, amit akkor érez az ember, amikor mások helyett süllyed el a sárga földbe. A »talk show« házigazdájának szavai úgy csengtek-bongtak, hogy annak árnyékában még Orbán Viktor is egy csillogó szemű, igazmondó juhásznak tetszett. Nem, tényleg nem azért kellett ez az interjú, hogy végre egyszer beelőzzék az RTL Klubot. Gondolni se merjünk erre, itt emlékállításról van szó.”