Az LMP Darwin-díja

„Ami itt van, az matek, egyszerű számolgatás. A végsőkig őrzött függetlenség szép elv, és működött is volna. A régi választási rendszer szerint. De annak vége. Új szabályok vannak, és ezek szerint fogják tartani a választást, amin egy pártnak csakis akkor lehetséges bármi eredményt elérni, ha ezeket elfogadja. Nem kell, hogy tetsszen a valóság, csak nincs más. És a valóság, az új választási törvénnyel az, hogy a nem a legnagyobb ellenzéki erőre adott szavazatok el fognak veszni.

Nagyon sokan gondolják ma úgy, hogy Orbán Viktort és kormányát le kell cserélni, és aki számára ez a fontos, annak a racionális döntés az lesz, hogy a legerősebb ellenzéki erőre szavaz. Mert ha nem, akkor a szavazata az egyéni körzetben semmit nem ért, a győztes - széttagolt ellenzék mellett a Fidesz - ott mindent visz. Ezt fel kell ismerni, ahogy azt is, hogy nem 2010 van. Tavalyelőtt nem volt kérdés, hogy a Fidesz nyer, akkor lehetett bátran protestszavazatot leadni. De most reális esély van a kormány leváltására, és valószínűleg több szavazó fog ebben a lehetőségben gondolkozni, mint abban, hogy egy szimpatikus, de nem csak ellenzékben maradó, hanem a kormányváltást gátló pártra voksoljon, csak mert itt-ott szép, amit mondanak.

És tudom, azt előző mondatomat szétszedhetnék a leglelkesebb LMP-sek, az opportunizmus pedig biztosan ronda dolog. De álljon intő példának: volt egyszer egy SZDSZ, még jó régen, ugyanúgy parlamenti ellenzéki pártként, ugyanúgy másfél évvel az Orbán-kormány lehetséges leváltása előtt, 2000 végén. Ugyanúgy kitalálták, hogy tartsanak egyenlő távolságot mindenkitől és ne a kormányváltás legyen az egyedüli cél, hanem önálló pólusként megjelenni - el is kezdett zuhanni a népszerűségük, és alig tudták csak visszahozni a választásra, azt is csak ennek az ötletnek a feladásával, de ezzel, hogy visszavonták a döntést, le is váltották Orbánékat, másképp maradt volna a Fidesz hatalmon és ők 5 százalék alatt. Aki lemarad, azt megeszik a dögkeselyűk. Szomorú, de ez van.”