Így hazudik Lendvai Pál

„Ha csak a tegnapi interjút nézzük, utóbbiakat illetően komoly kétségeink támadhatnak. Az Eltékozolt ország című könyve után most a vele készült interjúkötettel (Három élet) jelentkező Lendvai a magyar politikáról és sajtóról osztotta meg véleményét az olvasókkal. Mint annyiszor, a vezérmotívum a hazai szélsőjobb térnyerése, a kormányzó Fidesz erre adott elégtelen reakciója.

– Olyan náci jellegű ideológia, rasszista, antiszemita uszítás, mint itt, ott (az európai országokban – a szerk.) alig fordulhat elő – nyilatkozza. Nem valamely jobboldali véleménnyel szeretném agyonütni ezt az állítást, hanem az Orbán-kormány egyik kritikusát, a magyar és az európai viszonyokat jól ismerő BBC-tudósítót idézem. »A magyar neonácik többsége tapasztalataim szerint szelíd cica a német vagy a brit, a szerb vagy a horvát neonácikhoz képest. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. A Die Welt című napilap idézett mostanában egy Budapesten dolgozó nyugati diplomatát, aki – mindkét ország ismeretében – kijelentette, hogy jóval erősebbnek érzékelte az antiszemitizmust a mai Németországban, mint a mai Magyarországon« (Nick Thorpe: Félelem, HVG, 2012/39. szám). Erre még lehet azt mondani, hogy két vélemény feszül egymásnak egy objektív mérőszámok híján nehezen eldönthető kérdésben. Ám néhány sorral lejjebb Paul Lendvai az interjúkészítő asszisztálásával nyilvánvaló hazugsággal igyekszik besározni a Fideszt. Azt állítja ugyanis, hogy amikor a parlamentben a szélsőjobb felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, a kormányoldal hallgatott. Jóhiszemű tévedés kizárva, nem történt ez olyan régen, könnyen utána lehet keresni: a kormány, a történelmi keresztény egyházak és – a Jobbik kivételével – az összes parlamenti párt elhatárolódott az ominózus felszólalástól.”