„Manapság sok a kesergő ember, a keserűséget árasztó levél. Ám ezek nem egyformák. Legalább három csoportot látok. Vannak a súlyos gondokkal küszködők, a valóban kilátástalan helyzetben lévők. Vannak azután a borúlátók, és vannak a provokátorok. A stílusuk Jeremiás siralmaira emlékeztet. A valós helyzetüket figyelve az első csoportot lehetne Jeremiásoknak mondani, de mivel ez a megnevezés negatív értelmű, rájuk való alkalmazása helytelen volna. Őket nem megbélyegezni, hanem rajtuk segíteni kell. A borúlátók már Klebelsberg nyomán is joggal nevezhetők Jeremiásoknak. Ők nem azzal hibáznak, hogy felemlegetik a problémákat, sőt ez inkább dicsérendő dolgok, hanem csak akkor, ha panaszáradatuk bénít, s nem a kijavításra ösztönöz. A provokátorok valójában ál-Jeremiások. Kínt, szenvedést hazudnak, egyetlen céljuk, hogy kiábrándítsanak.
Felismerésük fontos, mert hatásuk romboló.”