A Neo FM csődjét érdemes közelről megnézni

„Szerinted miért van az, hogy az egyik kereskedelmi rádió lehúzza a redőnyt, mert nincs hirdetői pénz, a másik meg sokat kap?

Ez az, aminek látszik. Az egyik kormányzathoz közeli emberek tulajdonában áll, a másik meg az előző ciklus kormányzatához közel álló emberek kezében volt. Gyakorlatilag ilyen egyszerű, de ha azt gondolod, hogy a helyi rádiók piacán ez nem ugyanilyen egyszerű, akkor tévedsz. A vidéki helyi rádió is azzal a problémával küzd, hogy közel áll-e az önkormányzathoz. Ha közel áll, akkor lesznek megrendelések, mert oda szeretnek a vállalkozók sodródni, ahol az önkormányzat láthatóan szívesen jelenik meg, hiszen abban a körben osztják a helyi pénzeket. Ők is ugyanezzel a problémával küzdenek, csak sokkal kisebb díjakkal, és költségekkel, tehát egy árnyalattal könnyebb fenntartani egy nem önkormányzat-közeli helyi adót, mint egy kormánnyal szemben álló országosat. Az finanszírozhatatlan ebben a helyzetben, ahol mindent a kormányzati gondolat dönt el.

Az a fura ebben, és ezt már hajdanában rádiók vezetőjeként is megéltem, hogy nagyon sokszor nincs ám erre kormányzati akarat. Tehát ha valaki azt gondolja, hogy a Neo FM kivéreztetése úgy ment, hogy megtiltották a különböző magáncégeknek, hogy hirdessenek, az téved, ez soha nem így működik. Ha az a 3-4 cég, amelyikről lehet tudni, hogy a kormányzathoz van bekötve, vagy éppen az állami megrendelő ott nem hirdet, akkor én sem, mert hogy fog az kinézni? Nem akarnak belekeveredni a cégvezetők egy olyan beszélgetésbe, hogy »te miért hirdetsz ott, ahol mi nem? Őket támogatod?«. És lehet, hogy sosem lenne egy ilyen beszélgetés, de jobb félni, mint megijedni, ezért nem hirdetünk. Ez lényegében a koporsószög egy, az állam által látványosan nem támogatott médiavállalkozás életében.

Hozzáteszem egyébként, még mielőtt az egész dolgot félrevinnénk, hogy már a Neo FM és a Class FM léte is egy politikai alku eredménye volt, a felek ebben az ügyben egyik oldalon sem viselkedtek tisztán. Az, hogy a kétharmad, és az ehhez társuló gazdasági erők felülírják a korábbi status quót, azt hogy »neked is jut, nekem is jut, és majd megoldjuk ügyesen«, az eleve nem piaci, és tisztességtelen helyzet következménye.

A Neo FM abba dőlt bele, hogy ez az alku érvényét vesztette a választások után. Legalábbis így látszik messziről, közelről ennek biztos sokkal több árnyalata van. De most sem a szakmáról, a rádiózásról beszélünk, ami a legnagyobb baj az egészben. És lehet, hogy az már nem is számít, pedig a rádiós kollégák mindkét oldalon nyilván a legjobb tudásuk szerint dolgoztak.

Honnan ered ez szerinted?

Az 1996-os médiatörvény elfogadása, az Országos Rádió és Televízió Testület pályáztatási gyakorlata óta arról vitatkozott a szakma, hogy ahogyan a pályáztatás folyik Magyarországon, az sérti az átlátható döntéshozatali mechanizmus elvét. Ugye pontoznak az elbírálás során. Ez a pontozás mindig is szubjektív volt, és a pályázati rendszerben voltak kibúvók, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy másképp döntsenek, mint a piaci-gazdasági érdekek, a józan ész diktálja. Nyilván ez eddig sem volt rendben - most sincs.

Meg lehet nézni, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság működése óta milyen rádiók nyertek frekvenciákat, és melyek építenek országos hálózatot, és melyek vesztik el sorra a frekvenciájukat. A Klubrádió ennek az emblematikus figurája, de közben a túloldalon nagy győztesek vannak. Ez eddig is így működött, csak eddig a politikai ellenoldalaknak meg kellett állapodniuk: »én viszek egyet itt, te viszel egyet ott«. Ez se tisztességes, mert ez se piaci. Ha ezt épp most kéred számon a magyar médiarendszeren: hát sosem volt az. Emlékezz vissza, hogy nyert az RTL Klub frekvenciát Magyarországon 1997-ben az Írisz Tv - Tv3-mal szemben. Az Írisz Tv pályázata jobb volt, de az RTL Klub nyerte a frekvenciát, mert a pletykák szerint Horn Gyula ezt megígérte a németeknek.

Ez a kör mindig egy átpolitizált, és a politika által nagyítóval vizsgált terület volt. Ez mindenhol valamelyest így van, mert a politika szeret mindenbe beleavatkozni és ráülni. Az, hogy a fékek és egyensúlyok oly sokat emlegetett rendszere ezt mennyire szabályozza egy országban, az a demokrácia kérdése. Ezzel vagyunk mi most bajban. Ezért jó példa a Neo FM története arra, hogy bár nem tiszták a módszerek, ahogy frekvenciához jutott, de nagyon tisztátalanok azok a módszerek, amelyekkel elhallgattatják. És nem azért, mert nem jogos az elhallgattatás, mert ha nem fizet, nem fizet, persze, csődbe ment. De amitől csődbe ment, az egy olyan helyzet, amit érdemes megnézni közelről (Erről szóló cikkünket lásd itt – A Szerk.).”