„A második Orbán-kormány által épített, a kormányzat hatalmát a politika kiterjesztéseként nővelő rendszer minőségileg más, mint a korábbi két évtized, melyben a politikai megszállás korlátozta az oktatás kormányzásának képességét. Az új rendszer egyenes lerombolja azt, ugyanis teljesen felszámolja a hatékony kormányzáshoz szükséges oktatáspolitikai teret és egy atavisztikus, centralizált adminisztratív szakigazgatási apparátussal helyettesíti azt. Az új rendszer gyakorlatilag már felszámolta a szakmai, közpolitikai és tripartit konzultációs mechanizmust. A jelenlegi oktatáspolitika a munkaerő-piaci szereplők bevonása helyett egyes, sajátos érdekű vállalkozói csoportok kiszolgálására rendezkedett be, a pedagógus szakszervezetek helyett pedig létre szeretne hozni egy pedagógus kamarát. Az új közoktatási törvény az iskolák szakmai és szervezeti autonómiájának totális felszámolásával megszüntette a szülői és tanulói érdekek érvényesítésének lehetőségét. Az új rendszer a tankönyvpiac korlátozásával és a pedagógiai szolgáltató rendszer tervezett államosításával teljesen kiiktatja a piaci szereplőket, jelentős részük már tönkre is ment. Az iskolákat január 1-től az állam elveszi az önkormányzatoktól, így az állam egyszerre lesz tulajdonos, szabályozó és minőségellenőr. Január 1-től az iskolák igazgatói tisztviselők, a pedagógusok pedig egy hivatal tisztviselői által kinevezett közalkalmazottak lesznek. Végül pedig, mivel a kormányzás új rendszere semmiféle tudásigényt nem generál, a korábbi tudásbirtokosok majd megélnek abból, amiből tudnak.
Az oktatáspolitikai tér felszámolása (államosítása) tehát olyan következetes és teljes, a politikai befolyás - ezzel együtt a politikával erősen összefonódott korrupció - a rendszer minden egyes elemét tekintve annyira akadálytalan, hogy kormányzásról a szó modern értelmében már nem is beszélhetünk. Az állam hatalmának kiterjesztése ráadásul néha kimondottan irracionális módon történik. Az iskolák államosításáról szóló törvénytervezet például nem egyszerűen egy központi hivatal (»Központ«) kezébe adja az önkormányzatoktól elvett iskolák fölötti tulajdonosi jogok gyakorlását, de egyenesen beolvasztja azokat a Központba. (Az iskolák egy nehezen értelmezhető konstrukció alapján a Központ »önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységei« lesznek.)
A politikai megszállás működésének indikátoraként az országos közoktatási tervezés kikapcsolását használtam. Ugyanez a példa szemléletesen illusztrálja a most kialakuló rendszer lényegét is: a kormányzat nem egyszerűen nem tervez, de teljesen megszünteti a korábbi kötelező középtávú regionális, önkormányzati (fenntartói) és oktatási intézményi tervezés rendszerét. Egy bürokratikus rendszerben kizárólag a működést szolgáló éves adminisztratív tervezés folyik.”