Zsidózás igény szerint

„Amennyiben mi lennék a Nemzeti Együttműködés Rendszere, úgy alig várnánk, hogy jöjjenek a fölháborodók, akik jönnének, és mi csodálkoznánk egy picit, hogy honnét még mindig ez a nagy hév, hiszen mi nem érzékelnénk jelentős különbséget aközött, hogy valaki a parlamentben zsidózza el magát, avagy hosszú évek erőfeszítéseivel portálokon, napilapokban, szónoki emelvényeken, tudományos konferenciákon tenné ugyanezt; hovatovább arra is emlékeznénk, hogy már a parlamenti zsidózáson is túl vagyunk, meg azon is, hogy európai parlamenti képviselő értekezett a metélt farkincákról.

Amennyiben mi lennék a Nemzeti Együttműködés Rendszere, jól tudnánk, hogy a nyugati világ egyelőre még elismert tagjaként faji, felekezeti vagy osztályalapú listázásokat nyilván nem lehet véghezvinni, de a tipp nem rossz, és ha fordulnának a dolgok, és ilyesmihez támadna kedvünk, akkor azt a szabatosan körülírt szabadságjogok, az államilag biztosított politikai jogok (így az általános választójog), a mindezek biztosítékát jelentő független intézmények, kiemelten a bíróságok működése, a kiszolgáltatottságot kiküszöbölő, a szabad létezés alapját jelentő magántulajdon akadályozhatják csak meg, és miközben mi ezek megszüntetésén fáradoznánk, kajánul vigyorognánk azon, hogy ellenfeleink a listázások ellen tüntetnek.”