Mi is az a Milla?

„Ezen a ponton szeretnék egy dolgot nagyon erősen hangsúlyozni: az, amit a Milla aktivistái ingyen, munka és család mellett, saját szabadidejükben este, hétvégén véghezvittek, szerintem óriási teljesítmény. Ha semmi többet nem tesznek, csak annyit, hogy világossá teszik: a magyar társadalom nem azonos a NER förmedvényével, már akkor is büszkék lehetnek magukra. Minden elkövetett hibájukkal, alkalmanként naivitásukkal együtt komoly értéket teremtettek (ennek én nem voltam részese, mert mire csatlakoztam, ezen már túl volt a Milla). De ezen a ponton döntést kellett hozni. Az egyik lehetőség az volt, hogy nem lesz több tömegrendezvény, mert politikailag ennél komolyabbat, mást a »millások« nem tudnak-akarnak tenni, de a százezres tömeg ennél már többet vár. Ebben az esetben a Milla működteti tovább a százezres Facebook-oldalt, a blogot és esetleg létrehoz egy saját weboldalt (jelenleg: millamedia.hu). Vagy továbblépnek, és részt vállalnak az Orbán leváltására szerveződő politikai aktivitásban is.

Megszületett a döntés, a Milla Egyesület létrehozatalával és Együtt 2014-ben való részvétellel végülis éppen ez történt. Nem kell palástolni, hogy a Millán belül is lefolytak hasonló tartalmú viták, mint a hétvégi LMP-kongresszuson. Vagyis valós dilemmaként merült fel az, hogy lehetséges-e a rendszer megújításán dolgozni egy olyan szereplővel, aki szocialista támogatással volt miniszterelnök. Magam – természetesen nem egyedül – erősen érveltem amellett, hogy nem az a kérdés, hogy lehetséges-e, hanem az, hogy van-e annál jobb út, minthogy a Milla – mint amely még nem részese a politikai küzdelmeknek – elkezdi összehozni azokat a szereplőket, akikkel elképzelhető a bizonytalanok mobilizálása, akik képesek kisebb-nagyobb tömegek szimpátiáját elnyerni, és akikben van valamennyi maradék bizalom. Röviden, az álláspont úgy szólt, hogy hozzunk létre egy kerekasztalt, ahol leülnek a felek, és elkezdenek tárgyalni az egyfordulós választási rendszer miatt szükségessé vált együttműködés kereteiről, elveiről, stratégiájáról. Nem kormányprogramról, nem választási együttműködésről, mert az még végtelenül messze van. A cél kizárólag a valós párbeszéd megkezdése, amely jó esetben elvezet valamilyen koordinált ellenzéki választási részvételhez. Olyan együttműködéshez, amelynek eredményeképpen előálló reménybeli kormányváltás jobb kormányzást eredményez, amely nem a szekértábor-logika alapján működik, és amely a kormányzást nem a bosszúállásra, hanem az építkezésre használja fel.

Végül is ez lett. Az Együtt 2014 jelenleg nem több egy olyan asztalnál, amelynél a felek teljes identitásukat megtartva, vétójoggal vesznek részt, minimális egyeztetési kötelezettséggel a saját politikai akcióik, kommunikációjuk tekintetében. Úgy is fogalmazhatnánk: az Együtt 2014 az ellenzéki együttműködés embrionális formája, amelyből vagy lesz valami, vagy nem. Az első közvélemény-kutatási adatok biztatóak, de nem kell ettől elszállni. A 14%-os támogatottság ugyanis a magyar politika állapotáról látlelet: érdemi teljesítmény nélkül lehetett ekkora tömeg szimpátiáját megnyerni (2010-ben 2/3-os többséget is lehetett szerezni kormányprogram nélkül). Hogy az Együtt 2014 képes-e komoly politikai teljesítményre, az fél év múlva már látszani fog, alig egy hónapja ennek a reménye csillant föl.”