Világszerte rengetegen állnak ki Orbán Balázs és a tudomány, a kutatás, illetve a szakmai teljesítmény védelme mellett
Peruból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Németországból és Japánból is érkeztek reakciók az ELTE-botrányra.
A Nézőpont Intézet telefonos kutatásaiban nyitott kérdést, egészen pontosan félig nyitott kérdést használ.
„A Nézőpont Intézet telefonos kutatásaiban nyitott kérdést, egészen pontosan félig nyitott kérdést használ. Ez azt jelenti, hogy a telefonos operátor mindössze a kérdés szövegét olvassa fel (»Melyik pártra szavazna Ön, ha most vasárnap lennének a választások?«), majd a spontán érkező válaszokat munkatársunk jelöli be a listán – természetesen folyamatos ellenőrzés és kontroll mellett (egy 1-2 nap alatt, az ország több mint 1000 pontján lezajló adatfelvételeit ennél kérdésesebb ellenőrizni). A legutóbbi kutatásunk esetében sem történt ez másként: a megkérdezett spontán vallott pártpreferenciájáról, az operátor pedig jelölte azt. Természetesen az új belépők esetében mindig bővíteni kell a listát: nem történt ez másképp a Demokratikus Koalíció megalakulása után (ahol felkerült a »Demokratikus Koalíció / Demokrata Párt / Gyurcsány Ferenc pártja« item is), de Bajnai Gordon zászlóbontása után sem (ahol pedig a »Bajnai Gordon pártja / Együtt 2014 Mozgalom / Milla / Szolidaritás« item bármelyik említése jelentett új lehetőséget).
A módszer még ennyire sem transzparens egyes kutatások esetében. A Nézőpont Intézet pártpreferencia kérdését a befolyásolás elkerülése miatt nem előzi meg egyetlen olyan kérdés sem, ahol a pártok listájával találkozhatna a megkérdezett (nem firtatjuk tehát hosszasan új, vagy régi politikai formációk ismertségét, mert erre a (félig) nyitott kérdés után is sort lehet keríteni mindenféle befolyásolás nélkül). Nem teremtünk olyan valóságtól elrugaszkodott szituációt sem, amelyben a megkérdezett pár másodperces eltéréssel egy teljesen más, kibővített »szavazólapon« (zárt listáról) válasszanak kedvenc pártot, ahol az új itemek bekerülése különösen is azok felé fordítja a megkérdezett figyelmét. A második listán »átingázóknak« pedig legfeljebb a másodlagos preferenciáiról mondhatunk biztosat. De szakmai önérzet miatt sem megyünk bele egy rövidre szabott televíziós beszélgetésen abba, hogy a személyes és telefonos kutatások miben különböznek személyes kapcsolat tekintetében. Természetesen szakmai beszélgetésben elmondhatjuk a nyilvánosság számára, hogy a személyes kutatásokban nagyobb a megfelelési kényszer (hiszen ismeretlen embereket engedünk be a nappalinkba egy óra hosszára is akár), mint telefonos kutatásokban (ahol az ismeretlen emberekkel nem teremtünk szemkontaktust és nem kényszerülünk megfelelni egyetlen pislantásnak sem abban a 10 percben).”