A javasolt szankció nem érné el célját, mivel a kifogásolt tartalmak eredeti közlői rendkívül rövid idő alatt át tudják helyezni azt másik szerverre. Emellett nemzetközi példákból is kitűnik, hogy egy-egy oldal blokkolása megnöveli az oldal iránti érdeklődést, így gyakorlatilag a szándékolttal ellentétes hatást érné el a javasolt megoldással a jogalkotó. A műszaki lehetőségek szűkössége folytán, szintén nemzetközi példák ismeretében, az is kitűnik, hogy a szolgáltatók nem tudják a blokkolás követelményét oly módon teljesíteni, hogy csak a kérdéses tartalom váljon elérhetetlenné, így számos jogszerű hasznos tartalom is szűrésre kerülhet, mely sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.
A javaslatból kitűnik, hogy a jogalkotó helyes célja a gyermekpornográfia elleni küzdelem. Azonban ezt a célt semmiképpen nem a javasolt eszközökkel kívánatos elérni. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermekpornográfia elleni küzdelmet, mint minden felelős ember, az egyes szolgáltatók munkatársai is kiemelt fontosságú ügyként kezelik, ahogyan a szolgáltatók intézményi szinten is ugyanezt teszik. A gyermekpornográfia eseteiben az eltávolítás egyértelműen, gyorsan és hatékonyan működik.
3. Alkotmányossági gondok
Az MTE álláspontja szerint a vélelmezetten jogsértő tartalmak túlnyomó többsége esetében az elektronikus hírközlési szolgáltatók által való elérhetetlenné tétel aránytalanul súlyos szankció.
Az továbbá, hogy az NMHH által vezetett központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisa (KEHTA) nem nyilvános, azokba csak a bíróság, a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész és az országgyűlés illetékes bizottságának tagjai tekinthetnek be, ellentmond a jogállamiságnak. Egyfelől érthetetlen a javaslat, hiszen a lista tartalmát képező bírósági ítéletek nyilvánosak, másfelől egy titkos, az állampolgárok által nem megtekinthető lista létezése azt a látszatot kelti, hogy az adatbázisba más internetes oldalak is bekerülhetnek, ami sajnálatos módon teret ad az állami cenzúra létét sugalló értelmezéseknek.