Isten nem diktátor

„Eltemették szegény Szita Bencét. A történet megrázta az egész magyar közvéleményt. Hál’ Istennek, csak nagy ritkán lehetünk ilyen közvetlen tanúi az emberi brutalitás ilyen hihetetlen megnyilvánulásainak. A tizenegy éves kisfiú életének ilyen értelmetlen vége okkal idézett elő részvétet és gyászt nagyon sokakban. Mégis, azt hiszem, ami ilyen széleskörű részvétet és felháborodást tudott kiváltani az az, hogy a szemeink előtt ismét és újra elkerülhetetlenül érzékelhetővé és szinte tapinthatóvá vált az emberi életben egyébként folytonosan megvalósuló igazságtalanság. Egy ártatlan gyermek ártatlan életének ilyen brutális kioltása ugyanis elkerülhetetlenül szembesít bennünket az igazságosság kérdésével. Miféle világ az, ahol ilyen megeshet? Miért történhetett ez meg? Hol van itt az igazság? Be kell látnunk, hogy az élet végül is nem egy Bruce Willis film, amely bármennyire bugyuta is, de legalább azt az illuzórikus lélektani elégtételt megadja, hogy a rossz elbukik és bűnhődik, a jó pedig győz. (...)

Szóval, hol is van ilyenkor Isten? A mindenható. Miért nem avatkozik közbe? Miért engedi ezt? Miért van olyan távol? Ha egyáltalán létezik. Mert ha nem létezik, akkor könnyű a válasz. De ha valóban létezik, ráadásul olyan is, amilyennek Ő kijelentette magát a zsidó - keresztyén bizonyságtételben, akkor itt megáll a tudomány. Ilyen az az Isten, aki szereti a világot? A féltőn szerető Úr? Aki szeret minden egyes embert? Bűnözőknek hosszú életet ad, ártatlan gyermekeket kivégeztet? (...)

Isten nem diktátor. Nem önkényúr. Ő az embernek szabadságot adott. Különös módon, miközben a szabadságot egyik legfőbb értéknek gondoljuk, és az is, ha ilyen égbekiáltó igazságtalanságok történnek, mint szegény Szita Bencével, ha a rossz ilyen letaglózó brutalitással megmutatja önmagát, akkor mindenki hatalomért kiált, s Istenre mutogat.( Az ördögnek az a legnagyobb trükkje, hogy elhiteti önmagáról, hogy nem is létezik. Lehet az ilyen »mítoszon« vihorászni. Aztán ilyenkor kiderül, hogy mégis csak létezik.)

Miközben a valódi kérdés nem az, hogy hol van Isten mint feltételezett diktátor, hanem az, hogy mit is tudunk kezdeni, mi emberek, a szabadságunkkal. Mert ne legyenek kétségeink: a Szita Bencét brutálisan megsemmisítő »emberek« szabadsága is az általában vett, végtelen emberi szabadság végletes megnyilvánulása. Amit ugyan korlátozhat a jog mint a kényszerítés megszervezett eszköze, s büntetheti és büntesse is a rosszat, de nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani. (...)

S hogy hol van Isten? Hát éppen itt: nem hagyta az embert tudatlanságban arra nézve, hogy mit jelent embernek lenni. Hisszük és valljuk, hogy az ember mint ember Jézusban jelent meg. Ő az ember végső alakja (Pannenberg). Nincs más mérce. De Isten nem diktátor. Szabadságunk van.”