„Van az interjúban egy számomra kifejezetten fájó és bántó mondat: »Megvagyunk mi ketten a Jóistennel, abszolút jól megvagyunk. Mondjuk, a hiátust az egyház szenvedi el, de csak olyan értelemben, hogy egy bárány elkóborolt. És az nem feltétlenül csak egy bárány, hanem egy adófizető bárány is.« Ez nagy tévedés. Ön azt hiszi, hogy a pénzére van szükségünk. Nem, kedves Cserhalmi György. Önre van szükségünk, és még csak nem is nekünk, hanem Jézus Krisztusnak az Ő egyházában. Ön az egyház. Az egyház emberek nélkül absztrakció.
S meglehet, ha azt találja, hogy az egyház olyan amilyen, az azért van, mert az Önhöz hasonlóan gondolkodó százezrek úgy gondolják, hogy az egyház valamiféle elvont intézmény, amely létezhet az emberek aktív részvétele nélkül is. Nos, Istennek úgy tetszett, hogy nem létezhet.
S hogy lesz-e egyház, lesz-e keresztyénség a jövőben Európában és Magyarországon? S milyen lesz? Nem tudom. Nincs sehol sem megírva, hogy a keresztyénségnek márpedig itt jövője lesz. Lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz. Lehet, hogy a távoli jövőben a világnak ezen a részén egy más kultúrkör hívei majd arra emlékeznek, hogy volt valamikor itt egy civilizáció, amely egykor keresztyénnek hívta magát.
Ez Öntől is függ, kedves Cserhalmi György. Nehogy azt higgye, hogy Ön a körön kívül van. Nagyon is belül, amennyiben azt gondolja önmagáról, hogy református. S én az Ön szavaiban nem kételkedem.
Úgyhogy szeretettel köszöntöm Önt mint református felebarátomat, s kérem gondolja végig még egyszer, nincs-e Önnek esetleg szemernyi felelőssége azért az egyházért, amelyet egyébként sok szempontból okkal kritizál.”