Nem fogom letagadni, honnan jöttem

„Sokak szerint egy újságírónak függetlennek kell lennie. Szerinted lehetséges ez, van ilyen?

Még soha senki nem tudta elmondani azt, hogy ez pontosan, a gyakorlatban mit jelent. Erős, ha azt mondom, hogy én nem hiszek a független újságírásban, de megpróbálom elmagyarázni, hogy értem. Egy fura példával, mert egy sorozatszereplőtől származik az idézet. Az Elnök emberei alkotója, Aaron Sorkin új filmsorozatának, a The Newsroom-nak a főszereplője mondja: »Nem pincérek vagyunk, akik felszolgálják a megrendelt híreket úgy, ahogy a vendég szeretné. És nem hírolvasó gépek, akik csak a puszta tényt közlik, mert a hír csak emberi kontextusban lehet hasznos. Nem fogom erővel elnyomni a személyes véleményemet. De rajta leszek, hogy bemutassam önöknek az enyémtől eltérő véleményeket.« Hasonlóan gondolkodok. Én sem fogom soha letagadni, hogy egy keresztény értelmiségi családból jöttem, de nagyon fontos az életemben, hogy szeretek beszélgetni egészen más világlátású emberekkel. Szeretem a liberális gondolkodású barátaimnak a megjegyzéseit, mert mindig keresem rájuk a válaszokat. Reményeim szerint ez az interjúimban is látszik. Nem attól függ, hogy valakivel kritikus vagyok, hogy melyik párt politikusa. Számomra az a fontos, hogy gondolkodásra késztessük a hallgatókat. Olyan társadalomban kellene élni, ahol tudunk párbeszédet folytatni, amiben kíváncsiak vagyunk a kritikákra, amiben hajlandóak vagyunk azt tudomásul venni, hogy itt is és ott is vannak hibák. És ezeket nem letagadjuk, hanem vagy megoldjuk, vagy új utat keresünk. És ami talán még ettől is fontosabb, hogy képesek legyünk megfogalmazni, miért hiszünk ebben, vagy abban, miért állunk itt, vagy ott. Mert a megszokás nagy úr, és nem inspiráló, lüktető erő.

Ez nemcsak a politika terén lehet így…

Abszolút! Frusztráló tud lenni, például, hogy ha valami baj vagy nehézség van egy családban, akkor arról inkább nem veszünk tudomást, mert attól félünk, hogy azzal a lényegünket kérdőjelezzük meg. Ezek a problémák addig eszkalálódhatnak, míg aztán már lehetetlen megoldani. Ugyanígy ha van egy politikai meggyőződésünk, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy minden politikai oldalnak vannak hibái, és ezzel nem akarok összemosni semmit, sőt politikai hibák, felelősségek között nagy különbségek vannak. De nagyon fontos, hogy merjünk saját magunkkal szemben is, jó értelemben, előremutatóan kritikusak lenni. Minden történelmi eredetű tehertétel mellett merjünk szembenézni magunkkal. Persze nekem egyszerűbb a helyzetem, határozott értékrendű családból jöttem, az én apukámat nem szervezték be, nem kell olyan dolgokkal megküzdenem, amivel sokaknak. De láttam sorsokat én is, akár békepapokét, akár beszervezett emberekét. Tudom, hogy sok seb meg tragédia van, amit kinek-kinek a maga módján fel kell dolgozni, de hogy fel kell dolgozni, az egészen biztos. És ennek megoldása mindannyiunk felelőssége.”