Miért zsidó az LMP?

„A jobboldali diktatúrában csalódott, de egyebekben rendes, templomba járó, katolikusnak tekinthető konzervatív jobboldali emberek akkor sem fognak a sifferizmusra szavazni, ha nevezett bandink hiteles, orvosipecsétes igazolást hoz arról, hogy nincs is neki baloldala, de egyáltalán. Továbbá hiába, hogy ő a baloldalt undorral leköpi, meg sáros cipővel meg is rugdalja minden hetivásár, pünkösdszerda és egyéb keresztény ünnepek alkalmával, ezen derék, ámbátor a létezett kommunizmusban (népköztársaság, mindegy) megőszült barátaink megmaradnak amellett, miszerint ugyanis az orbánizmus a jobboldal, minden kommunistasága és egyidejűleg jelentkező (!) fasisztoid hajlama ellenére.

Ami pedig a siffert illeti, ő mindközönségesen csak libsi. Egy fröccs után eszdész-utódpárt, de két fröccs után már komcsi, valamint további igények és fröccsök esetén zsidó is. És igen, a vágógábor meg a bajuszos zsidó, természetesen, és ha lenne néger elempés, az lenne a néger zsidó. És ugyanezt gyakorlatilag bármely emlőssel el lehet játszani, a rövid orrú hangyászsünig bezárólag. (Nem, az orr mérete sem számít.)

Most persze ezt a zsidózást nem úgy kell érteni: ez ugyanis csak amolyan szalonzsidózás, ami úriemberek között a jóféle, zsíros szivarfüst közé kunkorodik olykor. Nincs más undorító következménye, minthogy az urak durván összeröhögnek a kabernéspohár fölött: egyéb kényszerítő körülmények híján (elveszik a kafetériát a minisztériumban) még nem kell attól tartani, hogy a Dunába is lőnék a mocskos zsidajait. Nem érdekes. Ám van rosszabb hírem is: a fentiekből következik, hogy a megcélzott normáliskonzervatív réteg ilyenformán nem is létezik: abban az értelemben legalábbis biztosan nem létezik, hogy azt nem tudom, hogy a nemzetikonzervatív tényleg zsidónak véli-e a sok elempést, de hogy szerinte az mind libsi, az tótziher. És aki liberális, az ugye komcsi is. Aki hazudik, az lop. És még akkor is, ha ez sehol világon nincs így, csak nálunk, mármint hogy a liberális kommunista is legyen. Fasizmusban is unortodoxak vagyunk, szarni bele.

Aki tehát a jelenlegi, háborús magyar politikai helyzetben arra vár, hogy egy haladó, öko- vagy nem öko-, de mindenesetre egyéniszabadság-párti, mélyen demokrata jobboldali alakulat voksokat húzzon a centrumtól jobbra, az téved. Mert az a viktor mezeje: ott ő legelteti a kis simicskáit. Ott a fű is más, másnak az nem zöldell. (Legfeljebb barnállik.) És oda nem mehet be akárkibarma, hacsak nem válik kicsit maga is simicskává, kósalalivá, szíjgyártópetivé. Hogy a kocsismátéizmus, kerényizmus mélységes mély bugyrait már fel se idézzük.

Jelenleg tehát ez van. Az egyetlen lehetség, hogy az ország értelmesebb rétege elmagyarázza a másiknak szépen, lassan, aranyosan, hogy a konzervatív ember nem nacionalista feltétlenül, sőt, van, hogy liberális ő. Meg hogy létezik egy rakás sok demokrata, liberális ember, akinek egy része vasárnap templomba, míg másik része élményfürdőbe jár, harmadik része meg szőlőt kapál, kroszmotorozik, bámulja a tévét vagy tarokkozik. Vagy kiviszi a gyerekeit a Ligetbe. Vagy szvingerklubban élvez csoportosan, a sokadik kielégülésig. Vagy ugyanezt csinálja a lelkigyakorlaton egy másik, bár kétségtelenül mélyebb, tartalmasabb értelemben. Ámde szintén csoportosan. És meglehet, mind rendes ember: nem iszik, nem kártyázik, gyereket, asszonyt indokolatlanul nem veri.”