Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Nem a szülő döntése, hogy engedi-e iskolába a gyerekét?
„Az új törvény két dologban tartalmaz lényegi változást: az egyik, hogy nem a májusi, hanem az augusztus végén hatodik életévüket betöltött gyerekek számítanak iskolakötelesnek. A másik, talán többeket is érzékenyen érintő változás arról szól, hogy nem a szülő döntése, hogy engedi-e iskolába a gyerekét. Az óvodavezető feladata lesz az iskolaérettség megítélése, és ha a véleménye nem egyezik a szülőével, akkor a nevelési tanácsadó, vagy más szakmai stáb vizsgálja meg a gyermeket. Az ő döntésük azonban már kötelező érvényű.
Ez a szabály elvileg rendben van, gyenge pontja »csak« az emberi tényező. A felelősség most nagyobb arányban nehezedik a szakemberekre, akik nyilván hozhatnak téves döntést is. Emellett a szülőkből is kihozhatja a vesztegetőt, ha mindenáron szeretnék még otthontartani a kis hatévest.
Kérdés, hogy mi lehet a törvényhozók motivációja, hiszen akkor szoktak egy meglévő szabályt módosítani, ha valami bántja a csőrüket. Az nagyjából észrevehető, hogy a társadalom szocializációs különbségeit szeretnék csökkenteni. Erről szól a kötelező óvoda is. A nagyobb szülői szabadság amúgy szerintem is tovább mélyíti a szakadékot. Míg az egyik családban esetleg igyekeznek elkerülni a társadalmi elvárásokat, eltekinteni a normáktól, amíg lehet, és hagyják csellengeni a gyereket, ha 7-8 éves koráig, addig a másik családban esetleg már a második nyelvet kezdi különóra keretében az a hétéves, aki egyébként az óvodában már unatkozik, és főműsoridejében már igényelné a másféle kihívásokat. Mindketten más okból, de alkalmazkodási problémákkal küzdhetnek az iskolában.”