(...)
A magyar, részben szabad sajtó ilyen ügyekben csak a kormánypárti cenzorok által ellenőrzött, ingyenes MTI híreket ismételgeti, és alig néhányra tehető azon újságírók száma, akik meg mernek szólalni ezekben az un. büntetőügyekben. És azok sem kapnak megfelelő felületet lapjuktól.
Politikai ügyekben nincs kényszervallatás, hiszen egyrészt nincsenek politikai ügyek, másrészt ilyen eljárás nem indult mostanság az országban – halljuk a hatalom öklétől, az ügyészségtől. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a gyanúsított beleinek kitaposásával fenyegető rendőr nem bűnös, hanem hős, mert így kell a fideszes államtitkárt telefonon vegzáló állampolgárral elbánni. A bűnösséget bizonyító vallomások előteremtésének módszerei nem változtak, csak finomodtak: a tanú vagy gyanúsított részére közlik, hogy kire kell vallomást tennie, ezzel elkerülve az előzetes letartóztatást. Aki azonnal belemegy a játékba, nem kerül előzetesbe. Aki nem hiszi el a szándék komolyságát, az a börtönben gondolkodhat, hogy kire, mit is találjon ki. Szabadon bocsátását az önvádtól és a megfelelő személyre tett vallomástól teszik függővé. Ez a kényszervallatás mai modern formája. A személyi szabadság csak a börtönben tűnik értéknek, elvesztése pedig valóságnak.