E. E.: Én népszínházban gondolkodom, a nyitott színházban hiszek. Egy olyan színházban, ahová sok ember jár, mindenféle pártból és rétegből, szegények és gazdagok, mindenféle felekezetből, hiszen ez nagyszínház. Mi mindig a körülöttünk lévő világgal foglalkozunk. Úgy gondolom, hogy egy ekkora színháznak, mint a Víg, úgy kell politizálnia, hogy nagyon jó előadásokat hoz létre, és sok ember számára tesz fel fontos kérdéseket.
Volt olyan évad, amikor a másságról, a toleranciáról és a másik elfogadásáról beszéltünk, a következő évadban a nők problémáit, női szerzőket és alkotókat emeltük előtérbe. Nagyszerű női szerzőink vannak, akiknek a gondolatait érdemes meghallgatnunk és figyelembe vennünk. Számomra fontos, hogy legyenek nők, a politikában, a parlamentben, a városházán. A nőkben hiszek, talán másoknak is hinniük kéne. Látom, hogy erősek, kreatívak, ragaszkodnak a művészetekhez: a színházba járó közönség több mint 70 százaléka nő.