„Ez talán a legnagyobb csalódás: Obama azt ígérte közelebb hozza, fontos ügyekben egységbe kovácsolja a kb. két évtizede végletesen megosztott politikai elitet. Na ez teljesen kapufa lett: ennek pont az ellenkezője történt. Részben az Obama személye és politikája volt az mozgósító erő, amely 2010-ben iszonytató mértékben megerősítette a republikánusok szélsőséges, kompromisszumról hallani sem akaró, és bizonyos kérdésekben teljesen szánalmas ósdi, demagóg szövegeket eregető új szárnyát. Az egy dolog, hogy ez a fejlemény történelmi szempontból is nagy bajba hozta a GOP-t, de Obama 2008-as fő üzenetét is kukába küldte.
Erről persze az elnök is tehet, és ez a második nagy csalódás. Már 2009 végén érezve, hogy az időközi választások a következő évben egy sokkal ellenségesebb törvényhozást fognak eredményezni, Obama minden erőforrását bevetve neki állt az egészségügyi biztosítási rendszer reformjának. Szögezzük le a cél alapvetően helyes, hiszen tarthatatlan, hogy magát a világ vezető hatalmának mondó országban, 48 millió embernek nincsen egészségügyi biztosítása. Azonban Obama mindent erre rakott fel, ez lett az ő nagy ügye. Szinte két évig minden energiája, politikai tőkéje erre ment el. Az eredmény pedig? A Legfelsőbb Bíróság végül szorosan, de nem kaszálta el a törvényt, de az valódi változást a várakozásokhoz képest kisebb mértékben fog hozni, és ráadásul bármilyen republikánus elnök első munkanapján visszavonja. (...)
Obama négy éve nagyon nem volt hibátlan: sok és súlyos hibát vétett, nem volt sikeres elnök. Lényegében egy ügy érdekében feláldozta a többit. De programja és elképzelései sokkal előbbre vihetik az USA-t és a világot, mint Romney tervei. Megérdemel még négy évet, hogy megpróbálja végig vinni őket.”