„1. A győztes koalíciót Orbán valóban minimalizálja: elég lenne erről Széles Gábort vagy a KÉSZ csoport vezetőit megkérdezni. Néha már az a benyomásunk, hogy Orbán a megkerülhetetlenek körét annyira szűkre húzza, mint aki a Hegylakó bűvöletében él: csak egy maradhat (és ez az egy a Közgép feliratot viseli). És a tétel másik része is érvényes; hol vannak ma azok, akikkel Orbán együtt indult politikai pályáján? Ellenőrizve, ám békésen a második, harmadik vonalban, vagy partvonalon kívül, Kövér László és Áder János kivételével.
2. A felcserélhetők számának maximalizálása - így kap kicsit prózaiabb értelmet a határon túliaknak megadott választójog, az új választói törvény, az egyéni kerületek túlsúlya és Fideszre szabása, valamint az olyan tréfás ötletek napirenden tartása, mint a pártok állami támogatásának megvonása.
3. Orbán nemcsak a bevételek áramlásának ellenőrzésében, hanem a bevételek generálásában is alighanem nemzetközi klasszis. Habár a magyar politika egyik legféltettebb titka ma az Orbán-Simicska-viszony pontos természetrajza, az a nyilvánosan ismert számokból is látható, hogy itt a közpénzeket kiugró hatékonysággal privát vagyonná konvertáló vállalkozás működik. Ez a bevétel biztosíthatja a szervezetet egybetartó mézesmadzagot, míg az Orbán személyi testőréből dandártábornokká avanzsált exrendőr által vezetett, titkosszolgálati jogosítvánnyal felruházott és eddig mókás fellépéseivel elhíresült Terrorelhárító Központ a fegyelemhez szükséges lengedező furkósbot. Nemcsak Pokorni Zoltán legendás baltája hiányzik, ha standard politikai elemzői logikát követnénk, nehéz lenne megmondani, hogy miért védi a Fidesz foggal-körömmel a Közgépet.”