Politikai példaképek

„Ha valaki esetleg nem tudná, Diaconescu egy bulvártévé-csatorna tehetős tulajdonosa. A bulvártévét itt szó szerint kell érteni: nagyjából arról szól, hogy egy spártai berendezésű stúdióba bármilyen futóbolond beülhet, és ország-világ előtt elmondhatja teóriáit arról, hogy az ország gazdasága azért tart ott, ahol tart, mert a politikai osztály valójában a Hold túloldaláról érkezett náci ufókból áll. Az ezzel megszerzett népszerűséget meglovagolva Diaconescu politikai pártot alapított, és a televízió törzsközönsége – amelynek átlagos mentális nívójához képest a szállóigévé vált panelproli akadémiai címre esélyes diplomahalmozó – a semmiből mintegy tízszázalékos népszerűséget biztosított számára.

Elena Udrea már régebbi motoros a politikában, karrierjét egyrészt dúsgazdag üzletember férjének, másrészt külsejének köszönheti, harmadrészt annak, hogy jókor hagyta ott korábbi pártját, és az új konjunktúrában fejlesztési miniszterségig vitte. Amúgy arról volt ismert, hogy ő az ügyeletes szőke jó nő a kabinetben, valamint arról, hogy a megszorító intézkedések bejelentésének időszakában D&G ruhában feszített.

Most eszem ágában sincs azért sápítozni, mert a tömegmédián szocializálódott ifjúság nem Platónt vagy Marie Curie-t tartja példaképének, de a felmérés eredménye azért jelzi a trendeket. A feltörekvő generáció szemében a siker szimbóluma a zöld mezőben egy SZENZÁCIÓ! feliratú tévéképernyő, rajta egy több ezer eurós Louis Vuitton táska látható, amit egy jó mellű bulvárceleb lóbál a parlament folyosóin. A jövő elkezdődött.”