Gyurcsány, Kuncze: nem és nem

„Ám ha az új megyezés és a középre politizálás azt jelenti (mi mást?), hogy nemcsak az eddigi politikai kultúrából kiábrándult és balra húzó szavazókat, hanem a Fideszben csalódott jobboldaliakat is meg akarja szólítani, akkor az első és legfontosabb lépés, hogy Bajnai egyértelművé teszi: nem működik együtt sem Gyurcsányal, sem Kunczéval – senkivel az Old Deal vezető figurái közül. Különösen, hogy nevezettek semmi jelét nem adták, hogy a jövőben másként csinálnának bármit is. Bajnai igyekezetét az újfajta összefogásért csupán az teheti hitelessé, ha folytatja a kritikus szembehelyezkedést nemcsak az elmúlt kettő, de az elmúlt tíz évvel, saját adósságát is vállalva. (Egyébként, számomra meglepő és impozáns módon, elég komoly lépéseket tett ennek érdelében.)

Egész egyszerűen nincs az a jobbboldali, aki valaha az életben támogatna egy Gyurcsány vagy Kuncze jelenlétével fémjelzett formációt. Még olyat sem, amelyben »most nem időszerű«, de lehetséges, hogy egyszer felbukkannak.Tudomásul kell venni, hogy a politikai kommunikációban nem személyek, hanem brandek versenyeznek egymással. A nevekhez konnotációk és erős érzelmek tapadnak, amiket nem lehet csak úgy kikapcsolni. Ezt a Fidesz pontosan tudja. Látják, hogy zajlik a Bajnai-brand átvezetése, s ez akkora rémületet okozott a vezérkarban, hogy elindították az ellenkampányt, melynek lényege, hogy Bajnai nevét Gyurcsányéval kell nagyon sokszor együtt mondani.

Vannak, nyilván, alternatívák. Talán fel lehet építeni Gyurcsánnyal, Kunczéval és az MSZP-vel egy masszív, magát baloldaliként identifikáló, a Fidesszel 2014-ben versenyképes pártszövetséget. (Az LMP, amely számomra jelenleg a legelfogadhatóbb párt, ehhez nyilván nem asszisztálna; kérdés, hogy a Milla megtenné-e, de tegyük föl.) Ez nyilván áttetszőbb kommunikációt igényelne, s enyhülne a feszültség a balliberális táborban. Legfeljebb a rendszerkritikus, Gyurcsányból és Kunczéból is kiábrándult tömeg válna egy időre otthontalanná, amíg az idealistább részük meg nem találná az LMP-t, a pragmatikusabb pedig – a »kisebbik rossz« elvén – a végére csak visszatalálna a balos összefogáshoz, lenyelve a béká(ka)t.”