„Bogár László az m1 Ma Reggel című műsorában az IMF-et »bölcs parazitához« és Mária Teréziához hasonlította.
Az effajta kijelentésekkel foglalkozni persze nem jelent különösebb sportértéket. A magyar társadalomban azonban különösen dívik a Habsburg-ellenesség. A jobboldal a külföldi gyarmatosítót és nemzeti gondolat elnyomóit, a bal pedig a régi rend (feudalizmus, ahogy ők hívják) és ezzel a munkásság-parasztság sanyargatóit látja bennük. A két leegyszerűsítés egyaránt a marxista történetírásból táplálkozik, valamint nem célszerű egy kalap alá venni a teljes uralkodói házat. (...)
A közgazdász rosszul használja Mária Terézia egyik leghíresebb/hírhedtebb mondását: »Etetni kell a juhot, hogy nyírni lehessen.« Míg Bogár ezt a szipolyozás elszólásaként fogja fel, addig a valóság az, hogy a királynő ezen mondásán éppen a jobbágyság magyar nemesség általi túladóztatását érti. Miután az országban több jobbágyfelkelés tört ki uralkodásának kezdeti szakaszában, 1767-ben kiadta az Urbáriumot, mely a jobbágyságra kivethető terheket kívánta szabályozni. Tehát Mária Terézia éppen a jobbágyság érdekében hozta meg az adóterhelés maximalizálását/szabályozását a magyar nemesség »kizsákmányolásával« szemben. Ezzel elősegítve a jobbágyság feltőkésítését és gyarapodását, melynek nyilvánvalóan hosszútávú célja volt, hogy az állam nagyobb bevételre tegyen szert.
Mária Terézia azonban nem csak a gazdaságpolitika terén kívánt eredményeket felmutatni. Az élet minden területén elő kívánta segíteni, hogy állama – és ezen belül Magyarország – erősebb állapotba kerüljön uralkodása alatt. A modernizáció jegyében elősegítette, hogy új növényfajták terjedjenek el, támogatta a fajta feljavításokat, meghonosította a selyemtermelést, elrendelte az Alföld fásítását, állatorvosi képzést hozott létre a pesti egyetemen. Oktatási reformot hajtott végre, tankönyveket íratott, a tananyagot egységesítette. A török háborúk során elnéptelenedett Temesbe és Bácskába németeket telepített. Létrehozta a modern bürokrácia alapjait.”