„A városházán közben szétfolyik a félelem. S igazgat. Tarlóssal képtelenség tárgyalni. Már magában is alig bízik. A Fidesz helyi erői veszélyesek. Mögöttük Simicska, Széles árnya imbolyog. A hivatal emberei lehallgatott telefonokról, ellenőrzött számítógépekről suttognak. Szigorúan épületen kívül. Bent legfeljebb az időjárásról. Senki sem mer dönteni. Az akták ide-oda tolódnak. Készülnek az önigazoló jelentések. Mindenki védi magát.
Az elmét szűkítő paranoia immár kintről is látható. A főpolgármester jogi nyilatkozatot kért saját helyetteseitől, hogy az általuk jegyzett, közraktárakról szóló előterjesztés előnyös a városnak. Ő maga viszont nem szavazott a busztenderről, de hagyta, hogy a közgyűlés az igazgatóságokra tolja a döntés gazdasági-jogi felelősségét. Vitézy a feladatellátási szerződésre hivatkozik, a BKV vezetősége meg az ő levelére, miszerint megtérítik a cég pluszköltségeit. Miközben a BKV egyetlen biztos bevétele jövőre az, amit a városlakók fizetnek a jegyekért. Másnap meg kiáll Tarlós korábban porba alázott másik helyettese, és kormányzati támogatást kér Budapest új egészségtervére. Miután ellenállás nélkül, tokkal-vonóval, ingyen átadták a kormánynak az összes egészségügyi intézményt.
A félelem már nem is fortélyos. Remény sehol.”