Csanád a Centauriról

„Szegedi Csanád története, valamint legutóbbi beszéde mutat bizonyos hasonlóságokat az elbeszéléssel. Annyiban biztosan, hogy Csanád egykori pártja (s korábban Csanád maga is) nagyjából úgy képzelte el a zsidókat és Izraelt, mint a Dick-novella szereplői az Alfa Centauri népét. Gonosz lények és robotszerű, távvezérelt ügynökeik. És Csanádot is leleplezte a pártelhárítás, hogy biza ecsém, te is a nemzetidegen Centauriról jöttél. Csanád magyarázkodott, aztán rejtőzködött, aztán…aztán semmi. Ez nem egy sci-fi, ez a valóság. Csanád testében nincs bomba. S valószínűleg ő nem csak a legvégén döbbent rá, hogy na bazmeg, én is egy Tudjukki vagyok. (Hogy mikor is, azt csak ő tudja.) Ehelyett rájött, hogy a Tudjukkik mégsem olyan gusztustalan, nyálkás és démoni képződmények, amilyennek a hite láttatta őket. Két útja van egy zsidó származásúnak, ha gyökerei publikussá válnak a turbónemzeti oldalon. Az egyik a túlkompenzáló öngyűlölet, a másik az, hogy elválnak útjaik. Csanád az utóbbira lépett rá. Happy end? Ahogy vesszük. Attól, hogy valaki zsidó, éppúgy nem lesz szükségképpen demokrata, ahogy a sajátos magyar észjárás nacionalista fikciója se emel senkit más nációk fölé.

De akár így, akár úgy van, Csanádnak felesleges búsulnia. Izraelben is van szélsőjobb, vannak turbózsidók, meg félkatonai őrültek, a Deir Jaszin-i és hebroni mészárosoktól, Rabin gyilkosán át a militáns telepesekig számtalan a bizonyíték rá. A fundamentalizmus nem származás, beleszületés, bőrszín kérdése, hanem mentalitás. Lelki igény dolga. Ami nem változik attól, hogy rájövünk: rossz kéménybe pottyantott a gólya. Pontosabban: nem attól változik. Hogy merre lép az újabb útelágazásnál, az már ismét csak rajta múlik.”