Érdemes végiggondolni, hogy kik hiányoznak a fideszes történelmi hivatkozásokból, az eredetmítoszaik ködképeiből. Kossuth Lajostól Deákon át az Eötvösökig vagy részben Bethlenig, Telekiig… Más közelítésben hiányzik a radikális Petőfi, a walesi bárdos Arany, a huszadik századba alapgondolatokat hozó Ady, a népi óriás Móricz, az édes hazát megéneklő József Attila, a konzervatív értékrendbe nagyon beleillő Radnóti, a modellteremtő Bartók, a rendíthetetlen Kodály… És hiányzik Illyés is, Németh László…
Ebben a névsorban ki konzervatívabb, ki liberálisabb, ki radikálisabb, ki balosabb, ki jobbosabb, de mindenki népének szolgálója, a magyarság és az európaiság összekapcsolója, a szabadság, a demokrácia előhírnöke és megtestesítője. Talán épp ezért maradnak le a most már turulos önfényezések tablóiról. Már csak ezekért az értékszemléleti hiányokért sem volna szabad betagolni a Fideszt egy egyenes vonalú magyar történelmi hagyományba. Ami unortodox, az unortodox ebből a szempontból is.”