Az emberek mindig úgy tekintettek rám, mint aki túlzásba viszi az erőszak ábrázolását. De a valós kérdés ez: miért van az, hogy a világban szemtanúi vagyunk egy újfajta erőszak terjedésének. Interjú.
„Magyar Narancs: Támogatja a marihuána legalizálását?
Oliver Stone: Régóta legalizáláspárti vagyok. A szakasz olyan embereket mutatott, akik egész jól elvoltak a marihuánával a fronton. Jómagam is sokféle szerhez folyamodtam, és máig működőképes vagyok, családot alapítottam, fizetem az adót, nem tartóztattak le túl sokszor. A drogok elleni háború, amit Nixon kezdett 1972-ben, kész vicc: a pénzről szól, nem a drogok eltüntetéséről. Mindkét oldal gazdagodott rajta, a kormányok és a dílerek is. E kérdésben tanúsított cinizmusomat tükrözi a film vége: az egész ramazuriban John Travolta, a kábítószer-ellenes hivatal korrupt ügynöke jár a legjobban. Amerika évente 50 milliárd dollárt költ a kábítószerek üldözésére, 40 év alatt összesen 2000 milliárd dollárt. Semmit sem értek el vele. Ma többféle, jobb fajta és olcsóbb drog kapható, mint valaha, és a forgalmazás is hatékonyabb lett. Közben Amerika börtönei megteltek, két és fél millióan csücsülnek odabent, főleg a lecsúszott fekete és barna bőrűek, akiket a drogok miatt küldtek hűvösre - ahogy hajdanán kis híján engem is.
MN: A női főszereplő anyját Uma Thurman játszotta, de ön kivágta a filmből. El akarta kerülni, hogy Quentin Tarantinóra gondoljanak a nézők Thurman és Travolta jelenléte miatt?
OS: Érdekes módon minden egyes filmemnél előhozakodik valaki egy tarantinós kérdéssel. Pedig Tarantino előtt is léteztem és filmeztem. Nem osztom rá a szerepet, ha ki akartam volna vágni. Azért kellett megválnom a figurájától, mert így is a 39. percre jutunk csak el oda, hogy megtörténjen a hősnő elrablása. Ha az anyai cselekményszál is benne marad, húsz perccel hosszabb lenne a film.
MN: Világéletében sokat kritizálták azért, ahogyan az erőszakot bemutatja.
OS: Az emberek mindig úgy tekintettek rám, mint aki túlzásba viszi az erőszak ábrázolását. De a valós kérdés ez: miért van az, hogy a világban szemtanúi vagyunk egy újfajta erőszak terjedésének. Mexikóban az emberölések száma ötvenezerre ugrott 2006-ban. Ez majdnem annyi, mint amennyi amerikai emberéletet követelt Vietnam. Vagy Bagdad. Úgy vélem, az Irakban elkövetett kínzások megmérgezték a világot: a mexikói drogháború legújabb gyakorlata, hogy levágják a fejeket, igenis Bagdadból ered. A keresztapában még békén hagyták a nőket és a gyerekeket. A Vadállatok már az új gangről szól. Ez az erőszak már túllép minden határt.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Nem szabad Magyarországnak kiadni egy antifasisztát sem” – jelentette ki az újdonsült EP-képviselő.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A nyitott fiatalok új élményeket keresnek.
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
