„Matolcsy György pénteken bejelentett költségvetési megszorító csomagja újabb toldozgatás-foldozgatás csak, miközben a lényegről, az állami kiadások rendszerszerű csökkentéséről sem a kormány, sem az ellenzék, sem a szakszervezetek nem beszélnek. (...)
Na de itt van például a járulékplafon eltörlése, meg az ATM-ekből történő készpénzkivét megadóztatása, s mind közül a legszebb: a Magyar Államkincstárnál az állami szervek pénzforgalma után az államnak fizetendő adó. Ez a közgazdasági csoda minden másnál ékesebben bizonyítja, hogy ezek az intézkedések semmi mást nem szolgálnak, mint megúszni a költségvetés elkötelezettségeinek érdemi felülvizsgálatát, ez ugyanis komolyabb szellemi tevékenységet kívánna, továbbá annak beismerését, hogy hazugság volt az ilyen próbálkozások elleni hisztériakeltés során annak hangoztatása, hogy nem kell megszorítás, mert az államnak mindenre van pénze.
Az államnak arra van pénze, amire mi összeadjuk. Magától értetődő lenne tehát, ha mindannyian arra bíznánk a kasszakulcsot, aki a leghatékonyabban tud gazdálkodni a pénzünkkel.
A csomaggal kapcsolatban olyan bírálat, amely azt fogalmazta volna meg például, hogy állami juttatást (ingyenes egészségügyet, oktatást, családi adókedvezményt, stb.) csak olyan kapjon, aki arra rászorul, egyelőre ellenzéki részről sem hangzott el. Az eddig különböző kormányok által követett gazdaságpolitika (egy fenntarthatatlan elosztási rendszer fenntartása) tehát nem a »kormány« elhibázott gazdaságpolitikája, hanem mindannyiunké, akik elhisszük, hogy boldogulásunkat az államtól kell várnunk.”