„Az teljesen rendben van, hogy az október 23-i ünnepek alkalmából Lezsák Sándor parlamenti alelnök Pesti Srác-díjat kapott; ha most hirtelen filmet kellene forgatnunk ötvenhat dicsőséges napjairól, pesti srácként csakis Lezsák Sándort tudnánk elképzelni, sildes sapkás, rendíthetetlen fiatalemberként, aki sohasem váltogatja a nézeteit, s nem áll át az elnyomó hatalomhoz.
Meg persze megemlítendő Kocsis Máté józsefvárosi, illetve Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester Corvin közi Hős-díja is, ami már szinte a levegőben volt, főleg utóbbinál, hiszen ő a honi oktatás felvirágoztatására tette föl az életét, de olyan elhivatottsággal, hogy látva a kormány tanár- és diákellenességét, személyesen áll a sztrájkoló pedagógusok élére, akár a miniszterelnökével is végső harcba szállva, kvázi ő ma az oktatásügy Angyal Istvánja. Itt jegyeznénk meg, hogy él a családunkban egy ember, aki még ismerte Angyal Istvánt, mi több, Sztálinváros építésén együtt dolgozott vele, ennek alapján meri megkockáztatni, hogy Angyal István már az első hajléktalan józsefvárosi elkergetésének hírére úgy rázta volna ki öltönyéből Kocsis polgármestert, hogy arról később egész estét betöltő film készül, tudniillik a pesti srácok, a Corvin közi vagy a Tűzoltó utcai hősök nem rúgtak bele a csórókba és elesettekbe, hiszen többnyire maguk is azok voltak.