(Ön)vizsgálatot kell tartani

„A dunaföldvári megbicsaklást ki-és meg lehetett magyarárni. A soproni embertelen nagy vereséget viszont komolyan kell vennünk, tehát alapos (ön)vizsgálatot kell tartanunk. A két legnagyobb hiba, amit elkövethetünk: 1) elbagatellizáljuk és homokba dugjuk a fejünket 2) kétségbe és pánikba esünk. Miért bír nagy horderővel a tegnapi csúfos bukás? Egyrészt ez nem az első, hanem zsinórban a második eset.Másrészt Sopron egy nyugati, polgári középosztálybeliekkel lakott város. Harmadrészt óriási fölénnyel nyert az MSZP. Negyedrészt az MSZP egyedül, mindenféle összefogás nélkül, a saját végletekig lejáratódott nevével és egy első ránézésre is kimagaslóan ellenszenves jelölttel tudott győzni. Persze az is igaz, hogy ez csak egy piti időközi önkormányzati választás volt, ez még nem tragédia. Viszont kerüljük el azt a hibát, hogy azt gondoljuk, hogy csak kis porszemek kerültek a gépezetbe a végeken. Ugyanis NEM ez történt. Nem a helyi jelöltünk volt rossz, nem is a helyi kampányunkkal volt a baj, nem is a fideszes városvezetés végezte rosszul a dolgát, nem is az ellenfél volt erős. Az általános közhangulattal vannak komoly bajok. De mégis ki(k) vagy mi(k) a felelős? Vegyük szépen sorba! Hibásak vagyunk egyrészt mi. Mi, akik ellenzéki ellenlábasainkkal ellentétben nem írunk blogokat, nem vagy alig írunk kommenteket a Facebookon, a blogokban, mi, akik nem posztolunk ki kormánypárti híreket a Facebookon ismerőseinknek, mi, akik hallgatunk és nem akarunk vagy nem merünk kiállni és higgadtan érvelni a kormány mellett, amikor a piacon, a buszmegállóban, a szaunában, az ebédlőben mások teli pofával gyűlölködnek és fröcsögnek a kormányra. Másrészt hibás a jobboldali vagy annak mondott csekélyke »sajtóbirodalom«. Hibásak az ifjúkonzervatív blogok és bloggerek (Mandiner és társaik), ahol mindent megtesznek azért, hogy a jobboldaliakat is a Fidesz ellen hangolják, hibás a Heti Válasz, a Magyar Hírlap és az Echo TV, ahol egyre kevesebb a megértő és szolidáris hang a kormánypártokkal, ahol rengeteget tettek azért, hogy a polgári oldal kevésbé elkötelezettjeit megingassák hitükben és az apátiába, kiábrándultságba kergessék őket. Harmadrészt és elsősorban hibás a kormány, hogy a kétharmad és a 2002-es kudarc tanulságai ellenére kihagyták a kormányzás nulladik lépését: a sajtóegyensúly megteremtését. Megint azt hiszik mint 2002-ben: elég csak jól kormányozni és akkor a választási győzelem már automatikus. Ez sajnos nem igaz. Most is mi a helyzet? Csak a nagyon hülye vagy a teljesen vak nem látja, hogy 2010 óta határozottan jó irányt vettek dolgaink...a kormányzás valamennyi területén elindultunk a rend irányába. De ez édes kevés ilyen brutális médiaellenszélben a pesszimizmusra, elégedettlenségre hajlamos magyar néplélek esetében. A kormány pedig felismerve, hogy ilyen erős médiaellenszélben esélye sincs a kommunikációs csatákban diadalmaskodnia, inkább megfutamodik és meg sem kísérel tematizálni vagy érvelni, ehelyett kínos hallgatásával látszólag egyetért, hogy legjobb döntéseit is kiforgassák, nevetségessé tegyék vagy kártékonynak állítsák be. Igaza van a kormánynak: ilyen sajtóviszonyok között nyerni nem lehet, de egyrészt akkor is keményen kell harcolni, ha csak veszteni tudunk, másrészt pedig legalább meg kellene kísérelni helyrebillenteni az egyensúlyt. Nem könnyű, de a szuverenitásunk részbeni helyreállítása talán az volt?! Negyedrészt felelősek az általunk kergetett álmok. Azt hisszük, hogy még létezik a centrális erőtér, ahol csak egy domináns párt rúghat labdába. Azt hisszük, hogy lengyel mintára megsemmisült a baloldal. Sajnos nem. Az MSZP bármilyen ostoba, szánalmas és erkölcstelen emberekből áll, talpraállni látszik. Miért? Mert nagyon alulbecsültük az MSZP gazdasági, titkosszolgálati, bűnözői és médiabeli beágyazottságot. Lehet persze habzó szájjal közgépezni minden nap, de az igazság az, hogy az MSZP gazdasági beágyazottsága mai napig messze-messze felülmúlja a Fideszét. 2010-ben nekünk köszönhetően a Fidesz meghódította a politikai elitet, viszont a gazdasági-, titkosszolgálati- és médiaelit szinte teljes egészében érintetlenül maradt, azaz megmaradt az MSZP markában. Amíg ezen nem sikerül választanunk, addig a magyar demokrácia sem szabadul meg az MSZP-től. 2014-et már biztosan nem fogjuk habkönnyen csont nélkül hozni, de ha nem akarjuk, hogy a jó iránytól eltérítve egy félkegyelmű, csak pislogva mellébeszélni képes, a szó szoros értelmében Washingtonból kézivezérelt bájgúnár vezesse az országunkat, akkor mindannyiunknak tennie kell a dolgát. Ha első lépésben ezt a posztot például mindannyian megosztjuk, máris tettünk valamit. Nagyon keveset, de valamit. Ha keményen dolgozunk, nem marad el a siker és újrázhatunk. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”