„– Ez könnyűnek hangzik, mi itt a probléma?
– Az adósság dinamikáját három tényező határozza meg. Az első a folyó kiadások és bevételek, tehát az elsődleges egyenleg; a második a meglévő adósság kamatköltsége, a harmadik pedig a növekedés, mert ha nő a gazdaság, akkor az adósság GDP-hez viszonyított aránya csökken. A helyzet azért nehéz, mert a második és a harmadik tényező nagyon nem segíti az adósságok leépítését. A bizalmatlanság miatt mindenki drágán jut hitelhez, illetve minden olyan országnál, ahol a befektetők gyanakszanak, hogy probléma lehet, ott csak még nagyobb kamatfelárral adnak pénzt. Másrészt folyik egy általános összehúzódás. Az adósságok leépítése miatt szükségszerűen csökken a kereslet, mert így lehet megtakarítani. A visszafogott kereslet rontja a gazdasági növekedést. Így a tojástánc lényege, hogy megszorítani is kell, hogy legyen miből visszafizetni, de ez nem lehet lórúgásszerű, mert akkor recesszióba eshet az ország. Akkor pedig hiába csökken is adósság szintje, a GDP-hez mért aránya akár még nőhet is. Ez pedig további bizalmatlanságot okoz, tovább növeli az elvárt hozamot. Azaz restrikciós, visszafogó politika kell, ezt nem lehet megúszni, de ez nem lehet túlzó, mert a tőke pánikszerűen menekülni kezd, ha a recessziós félelmek miatt az adósság fenntarthatósága megkérdőjeleződik.
– Nálunk nem volt lórúgásszerű megszorítás, mégis recesszióban vagyunk.
– A magyar helyzet bizonyos szempontból hasonló, de sok szempontból nagyon is különbözik. Egyrészt illik az általános európai tendenciába, mivel nálunk is adósság-leépítés folyik, csak ideológiailag megterhelve, óriási trombitálással, jók és a rosszak harcára visszavezetve a gazdasági döntéseket. Persze ez csak a színház, a kormányzat is adósságot épít le, a bankok is csökkenteni akarják a kitettségüket, és a magánszektor is szabadulna a hiteleitől. (...)
– Gyakran elhangzik még kritikaként, hogy nem hiteles a kormány. Ez mit jelent tulajdonképpen?
– Nem hiteles az lesz, aki nem azt csinálja, amit mond. Apró, de nagyon aktuális és jellemző példa, hogy nemrég a kormány jelentős hírveréssel betette az alkotmányba, hogy itt márpedig több adósságot csinálni semmiképp nem lehet. Aztán az első pillanatban, amikor ennek a betartása bármiféle nehézséget okozott neki, azonnal megváltoztatta az alkotmányt, a stabilitás egyik jelképét. Olyan rutin látszik a viselkedésükből, hogy semmiféle szabályt nem szeretnek, még azt se, amit ők maguk hoztak. Úgy látszik, hogy nem értik, de legalábbis nem foglalkoznak azzal, hogy a gazdasági tevékenység nagyon sok szereplő döntéseinek bonyolult összhatása, amiben a kormányzat egyik legfontosabb feladata, hogy ezekhez a döntésekhez stabil környezetet biztosítson. A makrogazdasági folyamatok nagyon bonyolultak, és nem várhatjuk el a lakosság nagy részétől, hogy értsen hozzá, de nem véletlen, hogy közgazdász már nem nagyon van a kormány közelében, noha az induláskor még voltak.”