– Az adósság dinamikáját három tényező határozza meg. Az első a folyó kiadások és bevételek, tehát az elsődleges egyenleg; a második a meglévő adósság kamatköltsége, a harmadik pedig a növekedés, mert ha nő a gazdaság, akkor az adósság GDP-hez viszonyított aránya csökken. A helyzet azért nehéz, mert a második és a harmadik tényező nagyon nem segíti az adósságok leépítését. A bizalmatlanság miatt mindenki drágán jut hitelhez, illetve minden olyan országnál, ahol a befektetők gyanakszanak, hogy probléma lehet, ott csak még nagyobb kamatfelárral adnak pénzt. Másrészt folyik egy általános összehúzódás. Az adósságok leépítése miatt szükségszerűen csökken a kereslet, mert így lehet megtakarítani. A visszafogott kereslet rontja a gazdasági növekedést. Így a tojástánc lényege, hogy megszorítani is kell, hogy legyen miből visszafizetni, de ez nem lehet lórúgásszerű, mert akkor recesszióba eshet az ország. Akkor pedig hiába csökken is adósság szintje, a GDP-hez mért aránya akár még nőhet is. Ez pedig további bizalmatlanságot okoz, tovább növeli az elvárt hozamot. Azaz restrikciós, visszafogó politika kell, ezt nem lehet megúszni, de ez nem lehet túlzó, mert a tőke pánikszerűen menekülni kezd, ha a recessziós félelmek miatt az adósság fenntarthatósága megkérdőjeleződik.