Még a Dűne írója sem tudja, hogy miről szól a prófécia
Szokás egy-egy legendának a mélyére ásni, elveszni múltjának részleteiben, de 10 000 év alatt birodalmak omlanak össze, így elég ritka, hogy ennyire messze utazzunk vissza az időben.
Ez a sorozat bosszantó és veszélyes. Tovább erősíti a reklámiparról alkotott negatív közképet: hülyék csinálnak hülyeségeket hülyéknek, drágán.
„Oké, oké. Ez egy valóságshow-nak nevezett formátum. És a valóságshow-k feladata a szórakoztatás. De joggal kérdi a néző, hogy akkor meg miért nem szórakoztatnak? Hiányzik a dráma, a verseny. Dramturgia van helyette, elnagyolt, átgondolatlan és durva dramaturgia. Rögzített, tévés agyú szituációpanel-sorozat. És hiteltelenség, hasonlóan a produkciós cég másik sorozatához, az Undercover Bosshoz. Hiányoznak az adásokból a karakterek, az egyéniségek. Akikért minden részt megnéznél. Hiányzik a karizma.
Ez a sorozat bosszantó és veszélyes. Tovább erősíti a reklámiparról alkotott negatív közképet: hülyék csinálnak hülyeségeket hülyéknek, drágán. Egy teljesen torz, felületes képet ad a reklámcsinálásról, azzal a hazugsággal, hogy bepillantást nyújt a színfalak mögé. Aki belenéz az adásokba, azonnal leveszi, hogy erről szó nincs. Reklámügynökségnek számító reklámügynökség nem enged idegent a valós munkafolyamat közelébe, és tehetséges emberekkel dolgozik. Így aztán azt láthatjuk, amit egy valóságshow-ban utazó produkciós cég és egy, a reklámból egyszer már sikert és pénzt csinált csatorna gondol (nagyon tévesen) a témáról.
Megalapozatlan, hiányos folyamatok, fékezett habzású csapatok és teljesítmények. Üres reklámközhelyek. A szakik tizeniksz évvel ezelőtt használatos kasírozott táblákkal prezentálnak benne, úgy, hogy a prezentációkra nem is készülnek fel. (A prezentációk amúgy fél-egyperces akciók, egy-egy üzenet érintőleges bemutatásával.) Szakmailag komolytalan az egész.”