„A Bibliából kiindulva irányt kell adjunk a társadalom és a politika számára”

„– Milyen területen mélyülhet még a két egyház közötti partneri viszony, mit tudna tanácsolni?

– Már említettem a nyilvános teológiát mint bökszót. Azt hiszem, fontos, hogy az egyház és a teológia szociáletikai tradíciót fejlesszen ki, amely lehetővé teszi, hogy a Bibliában adott keresztény hit alapvetéseiből kiindulva irányt tudjunk adni a politikának és a társadalomnak is. Példaként említem a szociális igazságosságot, a gazdaság ökológiai átalakítását, a teremtett világ védelmét. Mi, keresztények Istenről mint Teremtőről beszélünk, a természetet Isten alkotásának tekintjük, és hangsúlyozzuk azt, hogy nem lehet a természetet vég nélkül kihasználni és kizsákmányolni. Ezekben a kérdésekben keresztényként állást foglalhatunk, és követelhetjük azt, hogy az ipar, a gazdaság változzon meg. Nem hagyhatjuk, hogy a környezetünket továbbra is annyira szennyezzék, mint ahogyan korábban és sajnos ma is teszik. Világviszonylatban naponta 25 ezer ember hal meg azért, mert nincsen elég ennivalója és nem részesül megfelelő egészségügyi ellátásban. Nekünk, európaiaknak el kell azon gondolkodnunk, mit tegyünk azért, hogy ez a világviszonylatban elviselhetetlenné vált igazságtalanság megszűnjön, hogy olyan világban élhessünk, ahol minden ember méltósággal élhet. (…)

– Egyre idősödő társadalomban élünk, és azt is szokták mondani, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a vallás, az egyházak iránt. Mi a helyzet Bajorországban e téren?

– Az a tapasztalatom, hogy az emberek sokkal nyitottabbak a vallási dolgok iránt, mint ahogyan azt az újságokban leírják. A mai emberek a szerencsét, a boldogságot keresik. Ha megnézzük, hogy a tanácsadók, akikhez fordulnak, mit mondanak válaszul nekik, akkor éppen azokra a válaszokra lyukadunk ki, amelyekről a Biblia is beszél. Az embereknek meg kell tanulniuk megbocsátani – a keresztény hitben a megbocsátás centrális dolog. Tehát a választ a Bibliában is megtaláljuk. A boldogságot kutatók továbbá azt is tanácsolják, hogy legyünk hálásak. Ezt minden keresztény gyakorolja az istentiszteleten. Sőt reggelente, amikor felkel, hálaadó imádságot mond Istennek azért, hogy teremtette őt (lásd 139. zsoltár). A modern ember elveszítette a vallásokkal való kapcsolatot, de a kereszténység régi tradíciója mégis segíthetne neki abban, hogy megtalálja a válaszokat a kérdéseire. Ezért aztán egyházként oda kell fordulnunk az emberekhez, és bibliai válaszokat kell adnunk. Meg kell változtatnunk azokat a régi képeket, amelyeket az emberek az egyházakról magukban hordoznak. Az egyházakat tegnapinak, konzervatívnak, élettelennek tartják, de meg kell mutatnunk, milyen boldogságot jelent az, hogy keresztények vagyunk, és hogy ebből a tradícióból táplálkozhatunk. Mondjuk úgy, hogy rájuk kell ragasztanunk az örömünket Krisztusban.”