„Lassan munkába állunk. Én a szabászatba megyek, Molnár Csaba bélést varr, Vadai Ági vasalni próbál. Megértő kedvességgel segítenek nekünk az asszonyok. Igyekszünk, igyekszünk, de mi tagadás, kezdők vagyunk. Nyolc órakor jön az első szünet, a reggeli ideje. Megyünk a többiek után, negyed óránk van megenni, amit hajnalban vettünk.
Erzsi mellé ülök. Mondja, hogy nyugdíj mellett dolgozik. Nem csak a pénz miatt, szabadkozik. Ez az életem. Mit csinálnék e nélkül. Ők a barátaim, tekint a többiekre. Az ember is nyugdíjban van, beszél férjéről, de ő sem bír otthon ülni, mindig kitalál valamit, hogy mehessen, teszi hozzá.
Negyed óra múlva vége a reggeli szünetnek, mindenki megy a dolgára. Mi is. Még hat óra a műszak végéig.