Férfiasság

„Mégse járja, ha olyan emberekre akarnánk bízni a vezetés kérdését, akik kijelentik, hogy ők nem akarnak politizálni, meg inkább kevés oroszlánra és sok nyúlra van szükségük, és egy év múlva úgyse lesznek politikai vetélytársai senkinek, hiszen ha baj van, eltűnnek, és csak lebegtetik, hogy majd visszatérnek, de addig is csak táplálják és tüzelik a kishitűséget meg a reménytelenséget, mert nem a válság az ellenfél, hanem a kishitűség és reménytelenség, mert az igazságtalanság, a méltánytalan bánásmód mindig felébreszti a szunnyadó Férfiasságot, a Nyugat rejtett erőforrását, amely mindig is benne rejlett a Nyugat lényegét meghatározó dramaturgiában, az önmeghatározás magabiztosságában, erővel ugyanis erőt kell szembeszegezni, mert ez is egy európai álláspont, ugyanakkor az önkorlátozás is az, a sajátjaiért kiálló erős vezető az övéi megvédése érdekében kész bárkivel tágyalni, megegyezni, még hajlandó elmenni az oroszlán barlangjába is, hiszen rettentő az oroszlán odva, ha elhagyatott is, de egyet nem hajlandó, feladni céljait, ő a megfelelő ember a megfelelő időben, akinek ki kell állnia magáért és az övéiért, azokért, akik nemcsak csontos öklöt látnak benne, hanem olyan valakit, aki egy közülünk, mert ha megszólal, az emberek nyelvén beszél, és amit mond, azt bárki folytathatná, de mégis jobb, ha ő beszél, mert szóval és tettel olyan teret teremt, amiben megidéződik az egyirányba tartó politikai közösség.

Aki erre képes, azt a politika nyelvén úgy hívják: az első ember.”