A további két országban, Pakisztánban és Líbiában, ahol komoly áldozatokat követeltek a tüntetések, gyakorlatilag az internet is alig elérhető. 2011-ben még nem volt kétmillió szélessávú internet előfizetés Pakisztánban, ahol a minap több mint egy tucat áldozatot követelt a tüntetés, és vérdíjat tűzött ki egy miniszter a filmes fejére; illetve államilag hirdettek felvonulási napot a film ellen. Ha az összes előfizetést vesszük, akkor optimista becslések szerint Pakisztánban nagyjából 30 millió rendszeresen internetező ember lehet, de a lefedettség, a sebesség tekintetében aligha lehetnek mind napi szintű YouTube felhasználók.
A körülbelül hatmillió lakosú Líbiában hasonló az arány, összesen 300.000 internetezőt regisztráltak fél évvel ezelőtt. Az ország második legnagyobb városában, Bengáziban nyilván több a hozzáférés, mégsem mondhatjuk, hogy a nagy tömegek, akik ilyen esetben véres tüntetésre vehetők rá, internetezők lennének. Nem mellesleg mindkét országban több periódusban is be volt már tiltva a YouTube hasonló okokból, tehát sem maga a jelenség nem volt új, sem a YouTube nem kerülhetett sok embernél a »Kedvencek« közé.”