Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Mi vezetett a négy évvel ezelőtti IMF-megállapodáshoz? Hogyan kezdődött a válság Magyarország számára?
„Még a pletykáknak sem lehet hinni: Gyurcsány Ferenc a Magyar Televízió műsorában 20 milliárd eurós, azaz mintegy 5 ezermilliárd forintos hitelkeretet jelent be, amelyet az IMF, az Európai Bizottság és a Világbank együttesen bocsát már-már elvérző hazánk szíves rendelkezésére. Az összeg a GDP csaknem egyötöde! Sem ekkora summára nem számítottam, sem ekkora bajra.
Ezt a pénzt nem költjük el, ez csak afféle „biztonsági tartalék”, nem növeljük vele a hitelállományt – mondja a kormányfő. Oszt’ miért nem? Hiszen ez a kölcsön legfeljebb 5-6 százalékkal kamatozik, míg manapság a magyar állampapírok hozama 13-14 százalékon áll. Ha a lejáró hiteleket meg kell újítani, ez a legolcsóbb megoldás. Gyanítom, a szöveg részben a pénzpiacoknak szól, Magyarország nem vonul ki onnan, nem menekül az IMF védernyője alá, de ha továbbra is csak drágán adtok hitelt, élek a jobb lehetőséggel. Részben pedig a népnek, amely ezekben a napokban megtanulta, mivel jár az eladósodás. Ezért inkább mondjuk azt, véli talán a kormányfő, nem adósodunk el tovább. Pedig dehogynem; amíg az államháztartásban hiány van, nő az adósság. A jövő évi deficitterv pedig meghaladja a 700 milliárdot. Potomság az IMF-hitelhez képest. De a lejáró állomány is biztosan eléri a 3-4 ezer milliárdot, gondolom, ezt meg kell újítani.
Amúgy szép bravúr húsz nap alatt nyélbe ütni egy ilyen megállapodást. Gyurcsány Ferenc szerint az IMF-nek nem voltak különösebb feltételei, mindössze azt kérte, hogy 2009-re recesszióval kalkuláljunk, és csökkentsük a kiadásokat. Ezt követelte egyfolytában az SZDSZ is, Kókáék most büszkék lehetnek – igaz, ők az adócsökkentés miatt ragaszkodtak volna a kiadások megnyirbálásához. Az IMF pedig azért szorgalmazott együttes hiány- és kiadáscsökkenést, hogy minél kevesebb külső forrásra szoruljon rá Magyarország. Adómérséklésről pedig hallani sem akar, ezt már szeptemberben írásba adta a szokásos gazdaságpolitikai konzultáció után. Mellesleg akkor még az IMF szakértőiben sem rémlett föl, hogy Magyarország összeomlással fenyegető támadás elé nézhet.”