„A Család-barát csapata, ha jól láttam, zömében hölgyekből áll. Ez valami belső munkamegosztás: a nők viszik a családias műsorok szerkesztését és vezetését, az urak pedig a politikai témájúakét?
Nem igazán. A nálunk dolgozók valóban inkább hölgyek, ők zömében dunások voltak, öt éve viszik a műsort. De például az aktuálpolitikai Ma Reggelben is a szerkesztők zöme nő. Talán picit elnőiesedtünk. Szerintem az a szerencsés, ha kiegyensúlyozott a nemek aránya.
Tényleg, a Család-barát mennyire szól a férfi nézőkhöz is?
Ha abból indulunk ki, hogy a délelőtt otthon lévők zöme kismama vagy idős ember, az sem jelentheti azt, hogy csak a pelenkázásról és a nyugdíjról lehet beszélgetni. Sőt! Nagyon fontosnak tartom, hogy épp a más irányokba való nyitásban kell segíteni, hiszen minden érdekli őket. Azért, mert valaki egy meghatározott, otthonhoz kötöttebb élethelyzetben van, nem jelenti azt, hogy beszűkülne az érdeklődési köre. A témáinkat is igyekszünk ennek tudatában változatosan kialakítani, mindig sorsokhoz kötni, hogy minden érthető és befogadható legyen. És persze próbálunk a férfiakhoz is szólni.
Mi a receptje a Család-barátnak, hogy áll össze egy műsor?
Nincsenek merev szerkesztési elvek. Ami alapvető, hogy mindig legyen egy szakértő vendég, és fontos az interaktivitás, hogy tudjanak a nézők kérdezni, ügyes-bajos dolgaikban valódi segítséget kaphassanak. Az új Család-barát nagyon sok felhívással él majd, lesz például receptverseny, amely megmozgatja az embereket, keressük a hétköznapok hőseit. De lesznek új rovatok is, mint például a Léleklencse: ez a lelkünkkel, a bensőnkkel foglalkozik. Aztán nálunk újra van tévétorna, egy család három gyerkőccel mozgatja át a nézőket, és persze mindig főzünk is, ez hozzátartozik...”