Rossz az irány kedves Ferenc...

„Kedves Feri! Oszkó Péter, akit én nagyra tartok a hazai politikában, nemrégiben egy találó hasonlattal élt veled kapcsolatban. Azt írta a világhálón, egy népszerű közösségi oldalon, hogy te egy olyan sérült focista vagy, aki sérülése ellenére nem megy le a pályáról és minden akcióban benne akar lenni, minden gólpasszt magának követel.

Bevallom, hogy én – Dávid Ibolya után szabadon – nem értek a focihoz, de ezt az Oszkó-i gondolatot most mégis tovább vinném. Kedves Feri, te sajnos egy olyan »sérült focista« vagy, aki habozás nélkül letalpalsz és fellöksz bárkit a saját csapatodban is, csak hogy ne legyen annyira feltűnő a te sérülésed. Ez pedig nem túl szép dolog szerintem. Sőt...

Ráadásul lelki szemeim előtt most felrémlik egy évekkel korábbi, furcsa meccs, ahol egy idős, szimpatikus csapatkapitány felhozott a pályára egy fiatal, tehetséges csatárt. Azután a »meccs« első negyedórája után a fiatal csatár az idős csapatkapitánya mögé lopózott és úgy felrúgta, hogy csak úgy nyekkent szegény Medgyessy...

Bevallom, hogy ezt én akkor elfogadtam. Azt gondoltam, hogy ez a fiatal csatár van annyira tehetséges, hogy még ez is megbocsátható neki, a »cél szentesíti az eszközt« elv alapján. Eleinte így is történt. Az a tehetséges, fiatal csatár 2006-ban, a »bajnoki döntőn« legyőzött egy másik, gonosz és veszélyes, felcsúti focistát. Ekkor úgy tűnt, hogy jogos és hasznos volt a »csere«.

Ámde ezután súlyosan megsérült ez a fiatal és szerintem tündöklően tehetséges csatár. Lesérültél kedves Feri. Azaz elveszítetted népszerűséged és az »őszödi fordulóban« végleg lesántultál. Ez akkor derült ki igazán, amikor régi klubcsapatodtól, az MSZP-től átigazoltál a DK-ba. Kiderült, hogy nincsen már komoly támogatottságod és sok ok miatt egyike vagy a legelutasítottabb hazai politikusoknak. Hogy ez pontosan miért van így, az a »bajnokság« szempontjából lényegtelen, de az tény, hogy Oszkóéknak (és még sokaknak) ebben sajnos igaza van. Én pedig súlyosat tévedtem másfél éve.

Egy sérült játékosnak pedig tényleg le kell(ene) ülnie a kispadra és legfeljebb a háttérből, okos tanácsokkal segíthetné csapatát. Ha fontos neki a csapat. Ha azonban csak saját maga, a saját tündöklése fontos ennek a játékosnak, akkor botor módon a pályán marad. De a legnagyobb hibát tényleg azzal véti, ha ráadásul másokat is le akar rúgni saját csapatából, azt gondolva, hogy több sérült játékos között talán nem fog feltűnni az ő sántikálása és lassúsága.

Kedves Ferenc! Te két nappal ezelőtt a Millás nevű csapat Juhász Péter nevű kapitánya mögé lopóztál és megpróbáltad őt is felrúgni. Pedig szerintem egy térfélen vagytok. De te durván rátámadtál egy civil rendezvényre a sajtó nyilvánossága előtt és DK-s híveiddel együtt azóta is mindent elkövettek, hogy támadjátok, hiteltelenítsétek ezt a civil rendezvényt, illetve a Millás nevű civil mozgalmat. Ezt pedig nagyon nem jól teszed, nem jól teszitek kedves Ferenc. Ettől még a te népszerűséged nem fog nőni, azaz az elutasítottságod nem fog csökkenni. Sőt... Nem igaz ugyanis az, hogy a Millás vagy Juhász Péter téged kitiltott volna erről a rendezvényről, nem igaz, hogy a Millások nem akarnak összefogni a demokratikus pártokkal és az sem igaz, hogy egy kalap alá vennék az elmúlt két évet az elmúlt húsz évvel. Nem erről van szó.

Arról van szó kedves Ferenc, hogy te megsértődtél. Méghozzá azon, hogy nem beszélhetsz a civil rendezvény színpadán és nem feszíthetitek ki pártlogóitokat a százezres civil tömeg feje felett. De te jogtalanul sértődtél meg ezen, hiszen ez a tömeg nem azért megy október 23-án a Szabad sajtó útjára, hogy téged hallgasson és nem is azért, hogy a DK-s molinók árnyékában legyen »biodíszlet«. (Hogy egy élő klasszikust idézzek.)”