IMF 2008–2012

„A valutaalap hitelének kamata ugyan nem alacsony, de az esetleges hisztéria nyomán az egekbe emelkedő piaci kamatoknál azért bizonyosan kedvezőbb. Ha ez valóban így is lett volna és lenne, akkor a világ valóban képes lett volna a nagy adósságválságok elkerülésére az elmúlt 67 év során. De nem sikerült elkerülni ezeket az összeomlásokat, és ennek nagyon egyszerű oka van. Mégpedig az, hogy az IMF nem az, mint aminek a statútuma mondja. Törekvései nem szemben állnak a piacok spekulatív hisztériájával, hanem annak döntő fontosságú kiegészítői. A piacok spekulatív hisztériájának pusztító következményeinek elkerülése érdekében a valutaalap »védőszárnyai« alá bemenekülni igyekvő országok ott ugyanazokat a következményeket találják.

A különbség csupán annyi, hogy a piacok brutalitása »gyorsan öl«, a Nemzetközi Valutaalap diktátumai, amelyeknek »elfogadását« szabja a relatíve alacsonyabb kamatok feltételéül, »lassan ölő« méregként roncsolják szét az adott ország társadalmi-gazdasági szövetrendszerét, mint ahogyan azt az elmúlt évtizedek során számos alkalommal megtapasztalhattuk. Ám a hamis beszédtér lehetetlenné teszi ennek az evidenciának a kimondását, mint ahogy annak a kimondását is, hogy a 2008-as és a leendő 2013-as hitelmegállapodás ugyanarra a hazug forgatókönyvre épül. Ennek lényege, hogy először a piacok »ráijesztenek« az adott országra, így az mi mást tehetne, az IMF-hez menekül. Magyarország társadalma és gazdasága 2008-ban és most is ugyanabban a történelmi helyzetben van, birodalmi függésben, kifosztva.”