„A valutaalap hitelének kamata ugyan nem alacsony, de az esetleges hisztéria nyomán az egekbe emelkedő piaci kamatoknál azért bizonyosan kedvezőbb. Ha ez valóban így is lett volna és lenne, akkor a világ valóban képes lett volna a nagy adósságválságok elkerülésére az elmúlt 67 év során. De nem sikerült elkerülni ezeket az összeomlásokat, és ennek nagyon egyszerű oka van. Mégpedig az, hogy az IMF nem az, mint aminek a statútuma mondja. Törekvései nem szemben állnak a piacok spekulatív hisztériájával, hanem annak döntő fontosságú kiegészítői. A piacok spekulatív hisztériájának pusztító következményeinek elkerülése érdekében a valutaalap »védőszárnyai« alá bemenekülni igyekvő országok ott ugyanazokat a következményeket találják.
A különbség csupán annyi, hogy a piacok brutalitása »gyorsan öl«, a Nemzetközi Valutaalap diktátumai, amelyeknek »elfogadását« szabja a relatíve alacsonyabb kamatok feltételéül, »lassan ölő« méregként roncsolják szét az adott ország társadalmi-gazdasági szövetrendszerét, mint ahogyan azt az elmúlt évtizedek során számos alkalommal megtapasztalhattuk. Ám a hamis beszédtér lehetetlenné teszi ennek az evidenciának a kimondását, mint ahogy annak a kimondását is, hogy a 2008-as és a leendő 2013-as hitelmegállapodás ugyanarra a hazug forgatókönyvre épül. Ennek lényege, hogy először a piacok »ráijesztenek« az adott országra, így az mi mást tehetne, az IMF-hez menekül. Magyarország társadalma és gazdasága 2008-ban és most is ugyanabban a történelmi helyzetben van, birodalmi függésben, kifosztva.”