Intolerancia a nemzettel szemben

„A rasszizmus fészkei – kilencven százalékban – a magyar családok, akik elégedetlenek, és ezért bűnbakot keresnek. No, helyezzük mindezt a valóság mérlegére. Kezdhetjük ott, hogy a TV2, ahol mindez elhangzott, független kereskedelmi adónak állítja magát, ám valójában a ballib politikai lobbi csatornája. A műsorvezető történésznek nevezte Ungvári Tamást, amit a jeles férfiú nyugtázott. Ám valójában – e néhány perces műsoron kívül – sosem volt történész. Závecz független kutatóként tündököl, valójában azonban ezer szál köti az MSZP-hez, cége rendszeresen kap zsíros megbízásokat a Miniszterelnöki Hivataltól. Benyomásom szerint igen egyszerűen működik: politikai megrendelésre alakítja ki a véleményét, majd ezt úgy adja elő, mint hivatalos adatot. (Például a rasszizmus veszélyét taglalva egy interjúban nemrég közölte, hogy a magyar választók tíz százaléka, nyolcszázezer ember szélsőjobboldali.) (...)

Készültek koncepciózus felmérések arról, hogy a piréz nevű fiktív népcsoportot szeretjük-e. Nem szeretjük. E kitalált nép az egyetlen, amelyet nem szeretünk. Ugyanakkor Újpalotán kínai negyed épül; Budapestet Európa Hongkongjának nevezik a kínaiak, akik több mint százezren élnek itt, de sem a maffiaügyletek, sem a feketekereskedelem, sem az illegális itt-tartózkodás miatt nem piszkálja őket senki. A szlovákok, románok, szerbek és egyéb kisebbségek iskoláit, médiumait, kulturális szervezeteit, önkormányzatait támogatja az állam. A hétköznapokban testvérként kezeljük a környező országokból származó nemzetiségieket. Eközben a Vajdaságban és Erdélyben a magyarok napi megaláztatásoknak, fenyegetéseknek, Szlovákiában nyílt politikai és hatósági atrocitásoknak vannak kitéve.

Melyik nemzet tűrné ezt?

Ma egy kétgyermekes magyar pedagógus házaspár kevesebbet keres a munkájával, mint egy négygyermekes munka nélküli cigány család segélyekből, adományokból és kétes ügyekből. Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a »cigány politikus« kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak.”