Szüret Szentesinél

„A lényeg, hogy érzem, tanulnom és tapasztalnom kell, mégpedig sokat. Persze nem mindegy, mit és hol. Nem érdekelnek ugyanis a híg olaszrizlinggel és barikkolt lekvárral szegett unalmas portfóliók. Dunába vizet? Ugyan minek? Sokkal inkább vonzanak az ismeretlen, felfedezetlen területek. Erre pedig bőven van lehetőség, hiszen a Kárpát-medencei bormúlt feltárásába és reciklálásába eddig embertelenül kevés energiát fektettünk. Ezen gondolkodtam, amikor nyáron, egy baráti kóstoló alkalmával meghívott vendégünknél, Szentesi Józsefnél karitatív szőlő- és pincemunkára jelentkeztem. A

zt hiszem, jobb és hitelesebb tanulóhelyet keresve sem találhattam volna. Az alább induló sorozatban időről-időre részletesen beszámolók a Szentesi Pincében zajló munkafolyamatokról. Az első posztban a szüreti történéseket veszem sorra és megpróbálok az évjáratra vonatkozóan némi következtetést levonni. Lássuk!

A Szentesi Pincénél a szüret augusztus 25-én indult Nadapon, a korai érésű zengő fajtával. A Király Ferenc nevéhez fűződő zengő 1951-ben született az ezerjó és a bouvier keresztezésével. Elsőként a bátyus minőségű (azaz alacsonyabb terhelésű) gyümölcsöt szedtük, amely tökéletesen egészséges volt és 21.5 magyar mustfokkal (MM°) került a pincébe. Az öcsi zengő – a valamivel nagyobb terhelés miatt – két nappal később hagyta el végleg a tőkéket. A két fordulóban összesen 5.200 tőkéről kb. 50 mázsa szőlőt szüreteltünk. Egy gyors fejszámolás és kiderül: átlagosan kevesebb, mint egy kilogramm tőkénkénti terhelésről beszélünk!”