Az öt leggyakoribb tévhit az euróövezeti válságról

„Negyedik. A piacok honorálják a tagállami erőfeszítéseket. Az uniós vezetők évek óta azt mantrázzák, hogy a tőkepiaci befektetőket megnyugtatja, ha az egyes tagállamok szigorú takarékossági intézkedéseket, reformokat vezetnek be, és így kiegyensúlyozottabbá teszik költségvetésüket. A befektetőknek azonban eddig eszük ágában sem volt megnyugodniuk, hiába tett meg az új olasz és az új spanyol kormány minden szükségesnek ítélt lépést, az államkötvény-piaci hozamok július közepéig megállíthatatlanul emelkedtek. (...)

Ötödik. Az emberek ostobák. Uniós vezetők megértést mímelő álmosollyal az arcukon sugallják azt az álláspontot, miszerint a dél-európai társadalmak éretlenek arra, hogy elfogadják »a nehéz, de szükséges« megszorításokat. Ezzel szemben az embereket inkább az egyenlőtlen teherelosztás, a »no future« életérzés zavarja – és az a nem múló sejtelem, hogy miközben társadalmukból egyre több pénzt szivattyúznak ki, addig a hitelezők zsebébe egyre több kerül.

Mindezt figyelembe véve talán hasznos lenne, ha az uniós vezetők kissé kitágítanák a tudatukat, és megpróbálnák a megszokott mintáktól elszakadva, más szemszögből, a tények új kontextusba helyezésével látni az eddigi eseményeket. Így arra is rádöbbennének, hogy kríziskezelésükkel éppen azokat az embereket sújtják, akiknek szolgálatára anno felesküdtek, és akik nélkül ők most sehol sem lennének.”