Nem vagyok biciklis, de ahhoz tényleg csont hülyének kell lenni, hogy ne vegyük észre, a biciklismozgalmárok és a nyomukban tekerő polgárok milyen jót tettek ezzel a várossal.
„Sinya és kollégája, Kükü biciklis mozgalmat szervezett, felvonulást, ez az a bizonyos Critical Mass. Nyolc év alatt tizenötször tekertek végig a városon, először pár tucatnyian, végül már több tízezren. A városi biciklizést valahogy menő dologgá tették. Nem egyedül ők, nyilván, de hogy nagyon benne volt a kezük-lábuk, az biztos.
Nem vagyok biciklis, soha nem is voltam, nem is leszek, minden bajom van vele, töri a seggemet, fáj tőle a derekam, de ahhoz tényleg csont hülyének kell lenni, hogy ne vegyük észre, a biciklismozgalmárok és a nyomukban tekerő polgárok milyen jót tettek ezzel a várossal.
Most Sinyáék úgy érzik: a munkát befejezték. Kész. Lehetne még órabérben civilmozgalmárkodni, fürödni egy kicsit a dicsőségben. (A dicsőség így is megvan: ott teker több ezer mozgó kis érdemrend az utcákon.) Ez a gesztus, az elégedett befejezés, lemondás is heroikusnak számít Magyarországon. Finom, elegáns önkritika a csúcson. Nem gyakori. És az időzítés: amikor kell.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
