Az önkritikus tömeg

„Sinya és kollégája, Kükü biciklis mozgalmat szervezett, felvonulást, ez az a bizonyos Critical Mass. Nyolc év alatt tizenötször tekertek végig a városon, először pár tucatnyian, végül már több tízezren. A városi biciklizést valahogy menő dologgá tették. Nem egyedül ők, nyilván, de hogy nagyon benne volt a kezük-lábuk, az biztos.

Nem vagyok biciklis, soha nem is voltam, nem is leszek, minden bajom van vele, töri a seggemet, fáj tőle a derekam, de ahhoz tényleg csont hülyének kell lenni, hogy ne vegyük észre, a biciklismozgalmárok és a nyomukban tekerő polgárok milyen jót tettek ezzel a várossal.

Most Sinyáék úgy érzik: a munkát befejezték. Kész. Lehetne még órabérben civilmozgalmárkodni, fürödni egy kicsit a dicsőségben. (A dicsőség így is megvan: ott teker több ezer mozgó kis érdemrend az utcákon.) Ez a gesztus, az elégedett befejezés, lemondás is heroikusnak számít Magyarországon. Finom, elegáns önkritika a csúcson. Nem gyakori. És az időzítés: amikor kell.”